Évtizedeken keresztül elveszettnek hitték a Szeged-alsóvárosi Mária-szoborcsoportot, a város legrégebbi kőalkotásait. A ferences rendház felújítása során 1991-ben találtak rá a páratlan értékű barokk műkincsekre. A restaurálás folyamata több évet vett igénybe.

Hogy mikor készültek a szobrok, nem egyértelmű, az azonban bizonyos, Szeged legrégebbi köztéri műalkotásairól van szó. Abban egyetértenek a kutatók, hogy a 18. század elején már állt az alsóvárosiak körében komoly tiszteletnek örvendő szoborcsoport, amelyhez a legkülönbözőbb történetek fűződnek. Az egyik ilyen szerint egy idegen katona azzal a felkiáltással, miszerint: lássuk, a katolikusok istenasszonya képes-e magát megvédeni, rálőtt a szoborra. El is találta Szűz Mária alakját, a jobb kar letört - ezért nevezték akkoriban Csonka Szűznek - de a golyó visszapattant és halálra sebezte az istenkáromló férfit.

1950-ben a ferences szerzetesek - félve, hogy a kommunista hatóságok megsemmisítik a vallásos témájú kincseket - elásták a több száz éves szobrokat a rendház istállójában. Mivel e tényt sehol sem rögzítették, és az atyák elkerültek a városból, mindenki úgy gondolta, hogy a barokk kor e remekei megsemmisültek.

A rendszerváltozás után az egyháziak visszakapták régi rendházukat. Az épület rekonstruálásakor 50-60 centiméter mélyről kerültek elő az elveszettnek hitt darabok. A maradványokat egy kőtárban őrizték, majd megkezdődött a restaurálásuk.

Először a főalakot, Máriát, továbbá a két mellékalakot, Szent Joachimot és Szent Annát sikerült restaurálni, a második ütemben a négy angyal varázsolták újjá Rákos Péter restaurátorművész és munkatársai. A szakértők szerint a szoborcsoport talán még újonnan sem volt olyan gyönyörű, mint most.

(MTI-Panoráma)