A kínai porcelán fővárosából
Dátum: 2006. január 25., szerda, 12:18
2006 elején közel egy tucatnyi kortárs kínai porcelántárggyal gazdagodott a Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum kínai gyűjteménye. Jingdezhenben, (ejtsd: Tyingdecsen) a dél-kínai porcelángyártás fellegvárában közel ezer esztendeje készítenek kerámiákat, s a 15. század elején itt alapították meg a kínai császári porcelánkészítő manufaktúrát is. Ez óriási lendületet adott a kerámiagyártásnak, amelynek méreteit híven tükrözi, hogy a 18. században két millió lakosú, több száz égetőkemencével dolgozó nagyvárosként írták le Jingdezhent az utazók.

Ma is számos égetőműhely, festő- és díszítőüzem található a városban, amelynek termékei a folyamatosan megújulni tudó hagyományt képviselik. Két tárgycsoport különböztethető meg világosan a hagyományokat folytató műhelyek termékei között. Az egyik csoport a festett díszítésű (kék-fehér vagy színes) porcelánok köre, a másik az egyszín mázas tárgyaké.

Jingdezhen jellegzetes termékei közé tartoznak a kék-fehér porcelánok, amelyek a 14. század óta készülnek a helyi műhelyekben. A kék-fehér porcelánok díszítésében számos korban nyúltak vissza festészeti előképekhez. Ma különösen kedvelik a 20. századi kínai festészet nagyjainak stílusában fogant képeket. A lendületes ecsetkezeléssel, kontúrok nélkül dolgozó, híg kobaltfestéket és néhány további színt alkalmazó díszítőfestők az eszmeírás (kínaiul: xieyi) kínai festőóriásaitól - főként Qi Baishi mestertől - merítenek. A festészeti előképek, esetleg ismert festmények porcelánok díszítésére való felhasználása hosszú múltra tekint vissza Kínában, s a festészet és a porcelándíszítés szorosan összefonódó történetét példázza. A ma készített vázák, tálak, hengeres tekercsképtartók felületén is ott olvashatók a feliratok: a kép címe, díszítést ihlető festő neve, esetleg a festmény címe, továbbá a porcelánfestő neve és a tárgy készítésének ideje. Chen Zhiquan két most megvásárolt kék-fehér porcelánvázája kiválóan példázza porcelánok díszítésének és a festészetnek a kapcsolatát. Körteformájú vázáján Qi Baishi rákjai láthatók, öblös korsóvázája pedig a kínai albumképek hosszú élet szimbólumát, az őszibarackokat vonultatja fel.

A mai jingdezhen-i porcelánok másik csoportja az egyszín mázas tárgyakat képviseli. A monokróm mázakkal különösen a 18. században kísérleteztek sokat, színüket tekintve a színskála majdnem valamennyi árnyalata felfedezhető. A tárgyak formai gyökerek jól kitapinthatók. Előszeretettel készítenek ma is a hagyományos kínai szimbólumvilágba szervesen illeszkedő tárgyakat: holdalakú vázát, lopótök alakú vázát vagy gyönyörűen repesztett, halványzöld mázas korsóvázát. A mázak között kedvelik a fémtárgyak éles kontúrjait idéző teapor mázat, a színátmenetek egész sorát felvonultató ökörvér mázat vagy a jáde színvilágát idéző szeladon és törtfehér mázat.

Hozzászólás
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
Hozzászólások
Még senki sem szólt hozzá ehhez a cikkhez!
Legyen Ön az első!
Keresés:  KERESÉS
Galéria
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Bemutatkozó
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Anekdoták
A nagy angol író, Bernard Shaw utazásai során az egyik kis város határában az ég felé tekintő és könyörgő társasággal találkozott. Megkérdezte tőlük, hogy mit csinálnak.
 
Kodály Zoltán azon kevesek közé tartozott, aki nem félt Rákosi Mátyástól. Egyszer egy ünnepi fogadáson a „bölcs" vezér rosszallóan mondta Kodálynak:
Aforizmák
„Mire az ember megöregszik, a gyertya többe kerül, mint a születésnapi torta."
Bob Hope
Az oldalt fejlesztette és üzemelteti az Ergo System
Művészeti Szakszervezetek Szövetsége
Művész-világ