A barátok, a tisztelők és egyáltalán a magyarok számára nagyszerű lehet az a tudat, hogy - talán a világon egyedüliként - itt él köztük egy varázslatos ember, és rajzol, kollázsokat készít most is, 105 évesen nap mint nap. A születésnapján, augusztus 12-én nyílt kiállításán az utolsó öt év munkái láthatók, remek, erős anyag, de van benne valami szomorúság - erre az a válasza, hogy "aki nem tud sírni, nevetni sem tud igazán, s különben sem kell félni a haláltól. Nem mindig jó az élet, de nem mindig jó a halál sem."

- Anyámtól jó géneket örököltem, ő sokáig élt. Mivel egy "buta" nagynénim nevelte Déván, franciául, angolul, németül, románul és magyarul is beszélt. Később anyám Budapestre költözött, és testvére, Horváth Kamilló ügyvéd támogatta - avat be a család életébe. - A magam képességeit lebecsültem, mindig elégedetlen voltam magammal, és ez volt a "motor".

Nyitott ember és kíváncsi, mindenkitől tanult, akivel megismerkedett hosszú élete során. Széles nemzetközi levelezői köre alakult ki, köztük tartja számon Bodon Sándor építészt Hollandiából, akinek az irodájában többször is megfordult.

Lossonczy Tamás először jogot tanult, majd a Képzőművészeti Főiskolára iratkozott be, de Bosznay István konzervatív szellemiségét nem viselte el, átkérte magát Vaszary Jánoshoz, "aki azt mondta nekem: +maga nem rajzol, maga ken+, három éven át szidott, végül olyan jól mentek a dolgok, hogy külön műtermem lett".

1929 és 1931 között Kaesz Gyula tanítványaként belsőépítészetet hallgatott az Iparművészeti Főiskolán. Az építészet ekkor jobban foglalkoztatta a festészetnél, képein később is fontos szerepet kapott a konstrukció.

Az idős mester arra buzdítja az embereket, hogy tanuljanak egymástól, ő például Szegedy-Maszák György festőművésztől (1904-1984) egyszerűséget, a sallangoktól mentes festést, a lényeglátást tanulta. Tanítómestereként említette első feleségét, Ibolyát, akinek absztrakt szobrai most is ott állnak a majdnem 100 éves budai társasház kertjében. Elhalt asszonya egy vidéki fűszeres család sarja, de azok az emberek bejárták szinte az egész világot, a papa a The Guardian című brit lapot járatta - mesél felesége családjáról.

- Mindig lassan ettem, közben gondolkoztam, amikor a fejemben kész volt a kép, amikor már tudtam, mit akarok, akkor nagyon gyorsan elkészültem vele - így válaszolt arra a kérdésre, hogy a feszültségeit a festményekben vezette-e le.

Alcím: Színekkel és formákkal kifejezett gondolat

Tagja volt a Szocialista Képzőművészek Csoportjának, az Európai Iskolának. 1954-ben kizárták a Magyar Képzőművészek Szövetségéből, 1957-től az egyik budapesti szakmunkásképző iskolában szerkezeti rajzot tanított 1968-as nyugdíjazásáig. "Amikor tanítottam, azt akartam, hogy tudjanak a diákjaim" - összegezte az ott töltött 11 évet.

Lossonczy Tamás alapító tagja az 1992-ben létrejött Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának. 1994-ben Kossuth-díjjal tüntették ki, a következő évben életmű-kiállítása volt az Ernst Múzeumban.

- Közérthető művészet nincs - mondja kategorikusan -, mert az emberek is különbözőek.

Mi a festészet? - teszi föl a kérdést, amit azonnal meg is válaszol: "színekkel, formákkal kifejezett gondolat." Hamvas Béla íróval példálódzott, ő úgy vélte, hogy a kék szín meditációs objektum.

A jog, az építészet, a belsőépítészet, a rajz és a festészet mellett mozaikot is tervezett 1998-ban. Az utóbbira Rómából kérték föl, a földalatti vasút, az EUR egyik állomására kellett mozaikot létrehoznia. Minden állomást más művész tervezett muránói üvegből, köztük dél-koreai, német, brit, francia, svájci, orosz és amerikai alkotó.

Ő a római Magliana állomás mozaikdíszítését kapta. Arra gondolt, hogy az emberek reggel, munkába menet lemennek a mélybe, este pedig a sötétben följönnek onnan, ezért azt akarta, hogy "szeretetfürdőn" menjenek keresztül. A mozaik kék alapján fekete, kecses figurák fogják egymás kezét, mintha táncot lejtenének, mögöttük a Nap narancs korongja világít. Úgy hallotta, hogy a rómaiak szeretik a munkáját. Bevallása szerint ez meghatja, és az is meghatotta, amikor a megrendelést megkapta, mert Magyarországon még soha nem rendeltek tőle semmit.

A II. világháború alatt találat érte azt a házat, ahol élt Ibolyával, nem voltak otthon, a feleségét az édesanyjánál bújtatta, ő meg üldözött barátait kísérte egyik búvóhelyről a másikra. Élve maradtak, de addigi munkái elpusztultak a romok alatt. Azóta 30 ezer grafikát és 1300 festményt készített.

Az interjú végén a tudósítónak elénekelt franciául egy dalt a gyermek születéséről a káposztafejből, majd a Jó dolga van a juhásznak kezdetű nótát, mert nagyon szeret énekelni és zenét hallgatni, leginkább Bartók muzsikáját. Felesége, Éda elárulta, hogy a Mester nagy gourmand, szeret jókat enni, inni. Lossonczy Tamás rögtön rendelt is tőle sült kacsacombot párolt káposztával, hozzá "csikorgó", vagyis jéghideg fehér bort.