1844. február 20-án született Munkácson egy elmagyarosodott bajor tisztviselőcsaládban, eredeti neve Lieb volt. Hatévesen teljes árvaságra jutott, elemi iskolái után asztalos inasnak adták, ahol hat évig ütötték-verték, éheztették és dolgoztatták. Első rajzleckéit egy vándor portréfestőtől kapta, aki mellé hamarosan segédnek szegődött. 1863-ban került a fővárosba, nevét is ekkor magyarosította Munkácsyra, az 1867-es kiegyezés után állami ösztöndíjjal tanult Münchenben, majd Párizsban.

Első sikerét 1869-ben aratta Az ásító inas című képpel, amelynek témáját saját korábbi életéből vette. A következő évben aranyérmet nyert a párizsi Szalon kiállításán Siralomház című képével: az egzotikus témájú, drámai hatású életkép meghódította a francia közönséget, amely sokáig "monsieur Siralomházként" emlegette "Monsieur Münkakszit". A sikert kihasználva a francia fővárosban telepedett le, hírnevét tovább erősítette az 1871-ben, a porosz-francia háború hatása alatt született Tépéscsinálók.

Az immár világhírű festő huszonkilenc évesen egy báró özvegyét vette el és felhagyott a plebejus témákkal. A francia arisztokrácia és burzsoázia kedvenc festője lett, képeiért mesés honoráriumokat kért és kapott. Csodás palotát vett, szalonjában a művészek és hírességek hada gyűlt össze hétről hétre.

1881-ben festette talán legismertebb, de mindenképp legmonumentálisabb alkotását, a Krisztus-trilógia első részét Krisztus Pilátus előtt címmel, 1884-re készült el a Golgota, s művészi hattyúdalaként 1895-ben az Ecce homo. A Golgota megfeszített Krisztusához modell híján magát köttette a keresztre, s az így készült fényképek alapján dolgozott. A két óriásfestmény Amerikába is áthajózott, ahol Munkácsy Kossuthéhoz fogható fogadtatásban részesült, a Golgota előtt állítólag letérdepeltek és imádkoztak az emberek. A képek aztán egy amerikai üzletember tulajdonába kerültek, csak az Ecce homo volt látható 1924-től Debrecenben. A trilógiát 1995-ben, Debrecenben lehetett először együtt megcsodálni és a közelmúltban vált bizonyossá, hogy néhány évig együtt is marad. A három festményt a napokban a baranyai megyeszékhelyre szállították, ahol néhány hónapig a pécsi Európa Kulturális Fővárosa program keretében látható.

A Munkácsyt az 1880-as évektől vérbaj kínozta, a lázas munka felőrölte egészségét, alkotóereje elapadóban volt és a közönség is elfordult tőle. Még óriásként tért haza, hogy a millenniumra megfesse a botrányt kavaró, monumentális Honfoglalást. Sokan azt furcsállták, hogy a honfoglaló vezéreket kortárs politikusokról mintázta, a szláv államok támadták dühödten, mert Árpád előtt szlávok hajlanak meg. Munkácsy a millennium ünnepségei után összeroppant, elhatalmasodott rajta az elmebaj, így az sem jutott el tudatáig, amikor elárverezték párizsi palotáját. 1900. május 1-jén halt meg a németországi Endenichben, a bolondok házában.

Munkácsy stílusát romantikus realizmusnak nevezik, amelyre nem hatottak lényegesen a modern festészeti irányzatok. Életművét a kor ízlésének megfelelően ócsárolták vagy dicsőítették, a műértők azonban mindig is sokra értékelték: Poros út című alkotásáért például egy árverésen néhány éve 220 millió forintot fizettek.

(MTI)