Ivancice morva kisvárosban jött világra, bírósági teremszolga apja hat gyermeket nevelt és taníttatott szerény körülményei ellenére. A kiskorától szenvedélyesen rajzoló Alfons nem nyert felvételt a prágai Szépművészeti Akadémiára, ezért Bécsbe költözött színpadi díszletfestőnek, ám vállalkozása 1881-ben tönkre ment. Egy darabig Mikulovban élt portrék készítéséből, itt figyelt fel rá Karl Khuen-Belassi gróf. Az ő pártfogásával képezhette magát Münchenben, majd Párizsban, ám a gróf váratlanul megvonta tőle támogatását, s Mucha egy fillér nélkül maradt a francia fővárosban.

A sors - amelynek jóakaratában a művész szilárdan hitt - végül 1894 karácsonyán mosolygott rá: az ünnepelt színésznőnek, Sarah Bernhardtnak készíthetett plakátot egy fellépéséhez. Az új felfogású litográfia szenzációt keltett az utcán, és Párizs azonnal megtanulta Mucha nevét. Hat évig tervezett Bernhardt számára plakátokat, díszleteket, jelmezeket, színpadképeket, halhatatlanná téve a legendás művésznőt a színházi világon kívül is.

Mucha szinte előzmények nélküli sajátos stílusa a szecesszió legjellegzetesebb kifejezési formája lett. Stilizált, éteri nőalakokkal idealizálta a szépséget, hihetetlen gazdagságú, növényi motívumokból vett szimbolikus díszítőelemeket, virtuóz vonalvezetésű hajfürtöket, virágokat, zodiákus jeleket varázsolt köréjük, a test vonalait utánozhatatlan leplekkel engedte sejtetni finom árnyalatú színekben. Elárasztották megrendelésekkel, ontotta magából a könyvillusztrációkat, a szebbnél szebb ékszer-, bútor- és más iparművészeti terveket. Az 1900. évi világkiállításon ő dekorálta Bosznia-Hercegovina pavilonját, amely elnyerte a világkiállítás ezüstérmét.

A siker csúcspontján álló művész 1906-ban Amerikába ment pénzt keresni régi álma, egy monumentális alkotás megvalósításához, amely emléket állítana nemzete és az elnyomott szláv népek történelmének. Az Újvilágban találkozott egy milliomossal, aki kész volt finanszírozni A szláv eposz ciklusát, így 1910-ben visszatért szülőföldjére. A következő 18 év alatt húsz hatalmas méretű vásznat festett allegorikus felfogásban a szláv népek történelméből, amelyeket 1928-ban Prága városának, illetve a cseh népnek ajándékozott. (Művei vegyes fogadtatásra találtak, néhány évtizedig raktárakban pihentek, 1963 óta Moravsky Krumlov kastélyában láthatók.)

Prágában ő készítette az Obecní dum főpolgármesteri szalonjának dekorációját, a Szent Vitus-székesegyház egyik üvegablakát, 1918-ban ő tervezte az új csehszlovák állam első bankjegyeit, bélyegeit.

A szláv népek testvériségét hirdető és szabadkőműves Muchát Csehszlovákia német megszállása után a Gestapo az elsők között hallgatta ki. Bár a nagybeteg festőt hamar elengedték, állapota romlott, s 1939. július 14-én meghalt. Munkássága hazájában sokáig feledésbe merült, ma azonban népszerűbb, mint valaha, Prágában születésének évfordulóján nyílik száznál is több művét bemutató nagyszabású kiállítás. A magyar közönség több mint száz év után először tavaly a Szépművészeti Múzeumban, majd idén a Pécsi Galériában láthatott reprezentatív kiállítást a festő életművéből.