Saunders Terrel néven született Georgia államban 1911. október 24-én, s 1986. március 11-én halt meg. A földből alig látszott még ki, és már szájharmonikán játszott. Két egymástól független baleset következtében tizenéves korára teljesen megvakult. A húszas évek végétől Észak-Carolinában hobóskodott, utcán, üzletekben, vásárokon zenélt. A harmincas évek elején társult a múlt század első felének legendás bluesgitárosával, Blind Boy Fullerrel, s lemezfelvétele is készült már pályájának e korai szakaszában.

Észak-Carolinában a harmincas évek végén találkozott Brownie McGhee gitárossal és énekessel. Együtt is utcai zenészként kezdték, s 1940-ben felvételt készített velük az Okeh Records. Ezt a két embert a zenén kívül az égvilágon semmi sem kötötte egymáshoz, a legkevésbé a kölcsönös szimpátia. Az egymással szemben örökké gyanakvó, rosszindulatú két ember mégiscsak lejátszott együtt egy fél életet. A pódiumon olykor összevesztek, sőt tettlegesség is előfordult a hetvenes években, ami végül közös muzsikálásuk végét jelentette. A zenében korábban ugyanakkor soha nem volt vita köztük: egyszerűen egymás gondolatait játszották le.

A negyvenes években a blues „furcsa párja" játszott Leadbellyvel, Champion Jack Dupree-vel, Josh White-tal, de a folk fehér kiválóságával, Woody Guthrie-val és Pete Seegerrel is. Készült közös lemezük a későbbi korszak nagyszerű gitárosával, Lightnin Hopkinsszal.

New Yorkban váltak igazán sztárokká, fantasztikus népszerűségnek örvendett sajátos vidéki blueszenéjük, amelyet folkbluesként is címkéztek a hozzáértők. Nem lemezeik mennyiségével, hanem színpadi produkcióikkal vették le az embereket a lábukról. Minden daluk telitalálat: az I Love You Baby, a Cornbread, Peas and Black Molasses, a Gone But Not Forgotten, a Down By The Riverside összetéveszthetetlen volt előadásukban. Az ötvenes években a Broadwayn is felléptek, többször voltak együtt ős televízióműsorokban és szerepeltek filmekben.

Viszonylagos nyugalomban zenélték át az ötvenes és hatvanas éveket. Együtt és külön-külön is felléptek a legendás amerikai folk-blues fesztiválsorozaton. A hetvenes évek végére szakadt el a cérna, s vége lett a közös dalnak. Sonny Terry nem sokkal a szakítás után meghalt, Brownie tíz évvel élte túl egykori társát. Sony Terry bekerült a blues halhatatlanjai közé, dalai visszaköszöntek egyebek között az albinó Johnny Winter Whoppin című albumán, s ezen keresztül a blues fiatal nemzedéke is megtalálta az izgalmas életműből a számára legfontosabbat.

(MTI-Panoráma - Kovács Miklós)