Szőnyi Erzsébet zeneszerző előadásában kitért arra, hogy a 125 éve született és 40 éve elhunyt Kodály Zoltán a nemzeti kulturális felemelkedés jó eszközének tartotta a népköltészetet és népzenét.

A szakember a Magyar Kodály Társaság által szervezett tanácskozáson arról is beszélt, hogy a hatalmas életmű felépítésének egyik hajtóereje Kodálynak a gyermekekhez fűződő viszonya volt.

Ujfalussy József zenetudós az egész életpályát áttekintve hangsúlyozta, hogy a nagyszombati gimnáziumból a fiatal Kodály Zoltán a megújulás légkörébe érkezett Budapestre. Rámutatott arra, hogy a zeneszerző a millenniumi ünnepek közepette is kritikus személetet mutatott.

Kiemelte: Kodály elkezdte írni azokat a jegyzeteket, amelyek a magyar művelődés, a népi kultúra, a magyar műzene kérdéseit elemezték.

Sávoly Tamás, a Magyar Rádió levéltárosa arról számolt be, hogy Kodály Zoltán a kezdetektől tevékeny résztvevője volt a magyar rádiózásnak. A dokumentumok az életmű első feléről hangban nem, csak írásban lelhetők fel, ezek egy része átkerült az országos levéltárba.

Az életmű második felének hangzó és írásos anyaga óriási. A kutatás csak 1989 után vált szabaddá, a rendszerezés nem kis feladatot ró a forráselemzőkre - tette hozzá.

Két színpadi mű elemzése is szerepelt a hétfői programban: Ittzés Mihály a Cinka Pannáról, Demény Attila a Székelyfonóról beszélt.

Kodály Zoltán zenei nevelési eszméit kedden főként külföldi előadók tárgyalják, a zenetudós és a népzene kapcsolatának bemutatásával szerdán zárul a nemzetközi konferencia.

(MTI)