Az előadást felfokozott várakozás előzte meg, mivel Richard Wagner 1868-ban komponált, egyetlen komikus zenedrámáját a Zöld Dombon 1956 óta Katharina előtt kizárólag a Wagner-család tagjai rendezték: Wieland Wagner két, Wolfgang Wagner pedig három alkalommal, és azért is, mert a 87. életévét betöltött Wolfgang Wagner nyugalomba vonulásának kérdése már évek ót napirenden van és az utódlásra jó esélye lehet a második házasságából született lányának, Katharinának.

A 29 éves Wagner-dédunoka úgy értelmezte az opera mondanivalóját, mint a művészetről folyó vitát és rendezésével a hagyomány és a haladás összeütközését akarta kifejezni. A kritikusok szerint a legcsekélyebb tiszteletadás nélkül, gúnyosan viszonyult dédapjának alkotásához, amit egész sor nevetséges jelenet is kifejezett. A csak ritkán felismerhető dramaturgiai vonal helyett bizarr panoptikumot varázsolt a színpadra, ahol Uropa Richard alsónadrágban táncolt, meztelen férfi bújt elő egy ládából és a végén rövid úton elégették a rendezői gárdát. A Katharina által előzetesen meghirdetett "szembenállás a nácizmussal" csupán arra korlátozódott, hogy Hans Sachs a végén nevetséges Hitler-figurának tűnt, miközben az egykori náci szobrász, Arno Beker két szobra kiemelkedett a parkettből.

A fesztivál nyitóelőadásának igazi kellemes meglepetése, mondhatni felfedezettje a Beckmessert alakító Michael Volle. Tetszést aratott Stolzing szerepében a lírai tenor Klaus Florian Vogt is. Halványnak bizonyult ellenben Eva szerepében az eleinte józan kamasznak tűnő, később azonban csábító asszonnyá fejlődött Amanda Mace. A karmester Sebastian Wigle az első pillanattól kezdve került minden pátoszt és a rugalmas zenei interpretációra összpontosított.

Összességében a publikum többsége elégedetlenségének adott hangot, ami nemcsak a rendezésre, hanem egyes énekesek teljesítményére is vonatkozott, különösen Franz Hawlata (Hans Sachs) és Amanda Mace (Eva) esetében. Az első felvonást még általában jóindulatúan fogadta a közönség, amikor azonban a második felvonásban lezajlott indokolatlan verekedés után meztelenül álltak ott a művészetek őrzői, a közönség már nem volt többé "útitárs", a végén, midőn túlméretezett álarcokban jelentek meg szereplők a színpadon, Beckmesser egy ládából meztelen férfit "varázsolt elő", kezében szexis babával, a fiktív rendezői gárdát pedig ládába zárták és felgyújtották, az már túl sok volt az operabarátok nagy többségének.

Katharina Wagner nem szerelmi drámának, hanem "a művészetről és a hagyomány és újítás közti konfliktusról szóló operának" tekintette a Nürnbergi mesterdalnokokat - állapították meg a kritikusok.

(MTI-Panoráma)