Százhúsz éve, 1903. március 29-én halt meg Dankó Pista dal- és nótaszerző, cigányprímás. Az MTVA Sajtóarchívumának anyaga:
Dankó István a keresztlevele szerint 1858. június 14-én született Szatymazon (az akkori Szeged-Fölsőtanyán)- Ő maga egy levelében egy nappal korábbra tette születését, Juhász Gyula 1928-as cikke szerint pedig Dankó szülőháza a szegedi Fölsőváros cigány negyedében, a Hangász utcában (a mai Bihari utca 13. számú ház helyén) állt. Kilencévesen elvesztette édesapját, akitől csak egy hegedűt örökölt, három húgával félárván maradtak. Az iskolát nem nem folytathatta, mindössze három elemi osztályt végzett el. Szeretett olvasni, gyakran kért kölcsön könyveket, kortársai szerint leginkább id. Alexandre Dumas, Victor Hugo és Jókai Mór műveit kedvelte.
A külföldön is híres prímás, Ifj. Erdélyi Ignác, művésznevén Erdélyi Náci két hónapig tanította hegedülni, de aztán állítólag elzavarta, mert nem találta elég virtuóznak, így Dankó Pista vályogvetőnek állt. 15 éves volt, amikor megszervezte cigányzenekarát, amellyel a környékbeli tanyavilágban muzsikáltak némi pénzért, ételért vagy borért. Tömörkény István azt írta, "nem tartozott a ritkaságok közé, hogy a cigányoknak az udvarban az eperfára kellett fölmászniok s onnan muzsikáltak", máskor pedig vödörben eresztették le egyiküket a kútba, hogy onnan húzza a vigadók nótáját.
Dankó 17-18 éves lehetett, amikor Joó Ferenc portréfestő szatymazi szüreti bálján muzsikáltak, és ő beleszeretett annak 13 éves lányába. Ilonka kezét három év múlva Daróczy Pál pusztai kapitány, a betyárvilág csendbiztosa kérte meg számára, de az apa elzavarta őket - a lány azonban a kapuban egy szál rózsát adott Dankónak a kapuban. Dankó Pista és Joó Ilona kétszeri sikertelen leányszöktetés után 1880. július 13-án a szegedi Belvárosi plébánián (más adatok szerint a kisteleki templomban) kötöttek házasságot. Két gyermekük született, de mindketten kiskorukban meghaltak.
Dankó Pista zenélt a szegedi fogadókban, bálokon, szüreti mulatságokon. 1883 nyarán megismerkedett Pósa Lajossal, a Szegedi Napló munkatársával, s az ő révén elszerződött a városi Színházba titkárnak. Gyakran írtak együtt zenét és szöveget a darabokhoz, közben Dankó megismerte a szegedi irodalmi élet alakjait, így Gárdonyi Gézát és Tömörkény Istvánt, a Szegedi Napló szerkesztősége 1886-ban lakomát adott tiszteletére. Az igazi áttörést Lukácsy Sándor Rebeka című népszínműve hozta meg a számára, amelynek Dankó írta a zenéjét, és amelyben Blaha Lujza játszotta a címszerepet.
Dankó Pista az 1880-as évek közepétől többször körbe utazta az országot, 1895-ben Pósa Lajos balatoni nótáinak megzenésítésével elnyerte az Új Idők pályadíját. Az 1890-es években társulatával fellépett az Alföldön, a Felvidék nagyobb városaiban, elhomályosítva a német daltársulatok népszerűségét. Megfordultak Oroszországban is, Moszkvában és Szentpéterváron játszottak, szintén hatalmas sikerrel. A legenda szerint a cári udvarban adott koncert után állítólag maga az uralkodó is gratulált, és elismerése gyanánt a prímás ujjára húzta legszebb briliánsgyűrűjét. A példát a többi vendég is követte, s amikor Dankó mindegyik ujjára került egy-egy gyűrű, ő felsóhajtott: "Drága jó Istenem! Miért adtál nekünk csak tíz ujjat?!"
Amikor anyagi gondjai enyhültek, Csengődön épített házat és szőlőt vásárolt. A sikersorozat azonban megpróbáltatásokkal járt, tüdőbaj támadta meg, a kór különösen a hideg téli időszakokban kínozta. A "Pósa-asztal" társasága gyűjtést indított számára, és az egész országból érkeztek gyógyíttatására adományok, amikhez a minisztérium is hozzájárult. Az olaszországi Sanremóban egy télen át kúrálták, azonban egészsége nem állt helyre. Utolsó koncertkörútja után szeretett csengődi tanyájára tért haza, amikor állapota kritikussá vált, Budára, sógora Pauler utcai házába vitték, ahol ágyban fekve töltötte utolsó hónapjait.
A halál 1903. március 29-én, 45 évesen érte. A Pauler utcai ház udvarán Herczeg Ferenc búcsúztatta, a gyászszertartás alatt a Népszínház kórusa énekelt, a végeláthatatlan gyászmenet élén ötszáz cigányzenész haladt, akik Dankó "Eltörött a hegedűm...", "Most van a nap lemenőben..." és Volt nékem egy szép szeretőm..." című nótáit játszották. A koporsót a Nyugati pályaudvarra, majd onnan vonaton Szegedre vitték, ahol a múzeum előtt ravatalozták fel. Itt Pósa Lajos és Tömörkény István mondott búcsúbeszédet, majd a belvárosi temetőben, a város által adományozott díszsírhelyen helyezték örök nyugalomra.
Dankó Pista több mint 400 dalt komponált, amelyek közül a leghíresebbek: "Nem jó minden este a fonóba eljárni", "Még azt mondják Szegeden nincsen boszorkány", "Megszólal a kecskeméti öreg templom nagyharangja", "Eltörött a hegedűm", "Most van a nap lemenőben". Színműírással is próbálkozott, 1893 végén jelent meg A Pataki leányok című darabja, 1899-ben a Cigányszerelem, majd A halász szeretője című népszínműve.
Dankó Pistáról verset írt Ady Endre, Szegeden halála után tíz évvel közadakozásból állították fel márványszobrát, 1940-ben film készült róla, amelyben Jávor Pál személyesítette meg. Az országban számos utca, közintézmény, valamint a közmédia egyik rádióadója viseli a nevét.
(MTI)
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be! |
Még senki sem szólt hozzá ehhez a cikkhez! Legyen Ön az első! |