Az erdélyi Székelyudvarhelyen (Odorheiu Secuiesc) született. Szülei a második világháború végén a front elől menekültek Magyarországra és Miskolcon telepedtek le. Kiskorától tanult zongorázni, gyermekként Bartók Béla művei jelentettek számára meghatározó zenei élményt. Tizennégy éves volt, amikor Kodály Zoltán felvette a különleges tehetségek csoportjába a Zeneakadémiára, ahol zeneszerzést tanult, majd Kölnben karmesteri diplomát szerzett.

Zenei pályáját a Vígszínház zenei vezetőjeként kezdte, 1963 és 1971 között film- és színházi zenéket komponált (ő írta Szabó István Álmodozások kora, Makk Károly Macskajáték című alkotásainak muzsikáját és a kísérőzenét Az ember tragédiája Major Tamás rendezte előadásához). 1968-tól 1976-ig a Stockhausen Ensemble tagja volt, amellyel 1970-ben fél évet töltött az oszakai világkiállításon, 1978 és 1991 között a Pierre Boulez által alapított Ensemble InterContemporain művészeti igazgatója volt.

Karmesterként az elmúlt évtizedekben a világ legnagyobb zenekarait dirigálta rendszeresen, első vendégkarmestere volt a Budapesti Fesztiválzenekarnak és a Nemzeti Filharmonikus Zenekarnak. A leghíresebb operaházakban és a világ legjelentősebb fesztiváljain vezényelt, a legnagyobb rendezőkkel dolgozott együtt.

1991-ben létrehozta a Nemzetközi Eötvös Intézet Alapítványt, majd 2004-ben az Eötvös Péter Kortárs Zenei Alapítványt, amelynek a Budapest Music Center ad otthont. Évek óta szervez nemzetközi mesterkurzust karmestereknek és zeneszerzőknek. 2018-ban elindította az alapítvány mentorprogramját.

Az egyik legismertebb kortárs zeneszerzőt elektroakusztikai és karmesteri tapasztalatai vezették el az operaíráshoz. A Csehov Három nővére nyomán készült első művét 1998-ban Lyonban mutatták be átütő sikerrel. A több zenei díjjal kitüntetett opera ősbemutatójáról - amelyen a három nővért férfi kontratenorok alakították - a Deutsche Grammophon lemezfelvételt készített. A művet azóta számos európai operaházban tűzték műsorra, Budapesten 2000-ben Szabó István rendezésében.

Operáinak alapanyagát irodalmi művek szolgáltatják: Jean Genet művét adaptálta A balkon címmel (2002), Tony Kushner színdarabjából született az Angyalok Amerikában (2004), a Nobel-díjas Gabriel García Márquez regényéből a Szerelemről és más démonokról (2007), a Lady Sarashina (2007) egy 11. században élt előkelő japán költőnő naplótöredékein alapul. Az ember tragédiája nyomán, Albert Ostermaier német író librettójára íródott Az ördög tragédiája (2010), ennek átdolgozásával született a Paradise reloaded (Lilith) (2013). Több kamaraoperát (Harakiri, Radames) írt, a 2015-ben bemutatott Senza sangue (Vér nélkül) Alessandro Baricco novellája alapján készült, Bartók Kékszakállújának párdarabjaként. A Nobel-díjas norvég Jon Fosse Trilógiája alapján írt Sleepless című operájának ősbemutatóját 2021-ben a Berlini Állami Operában tartották, Mundruczó Kornél rendezésében. A Magyar Állami Operaházban 2023 decemberében volt a bemutatója első magyar nyelvű operájának - a Valuska Krasznahorkai László Az ellenállás melankóliája című regényéből készült.

Eötvös Péter számos vokális, zenekari és hangszeres versenyművet is jegyez, s készült összeállítás lemeze magyar népmesékből is. Zenei példaképeinek önálló darabokat szentelt: egyik művét Pierre Boulez-nek ajánlotta, akitől a vezénylés technikáját sajátította el, s komponált Stockhausen tiszteletére is, akit a zeneszerzésben tart mentorának. Az amerikai gitáros-énekes Frank Zappával is dolgozott együtt, az ő tiszteletére írta Psalm 151 című művét. 2010-ben Schiller egyik esztétikai értekező prózájára komponált vokális művet, 2013-ban volt az ősbemutatója Speaking drums című, Weöres Sándor nonszensz verseire íródott művének és Hommage á Domenico Scarlatti című kompozíciójának, a következő évben a Roland Schimmelpfennig színdarabján alapuló, Az aranysárkány című darabjának. 2015-ben fejezte be az Esterházy Péter szövegére írott Halleluja - Oratorium Balbulum című világi oratóriumát. Ugyanabban az évben jelent meg a Parlando - rubato című kötet, Eötvös Péter és Pedro Amaral portugál karmester, zeneszerző, zenetörténész beszélgetőkönyve. 2017-ben mutatták be Multiversum című, orgonára, Hammond-orgonára és zenekarra komponált versenyművét, 2021-ben pedig Pécsett Sirens Song (Szirének éneke) című zenekari művét. Három éve Cziffra Psodia címmel zongoraversenyt komponált Cziffra György 100. születésnapjára.

Eötvös Péter művészete elismeréseként megkapta a Bartók Béla-Pásztory Ditta-díjat (1997), 2001-ben neki ítélték a Gramofon Magazin által alapított Magyar Klasszikus Díjat. 2002-ben Kossuth-díjjal tüntették ki, 2003-ban Budapest díszpolgára lett, Cannes-ban megkapta a MIDEM zenei fesztivál legjobb élő zeneszerzőnek járó életműdíját (2004), a Frankfurti Zenei Díjat (2007), a magyar kultúra követe címet (2008), a velencei zenei biennále Arany Oroszlán életműdíját (2011). 2015-ben a legmagasabb állami kitüntetést, a Magyar Szent István-rendet vehette át. 2017-ben Prima Primissima Díjban részesült, 2018-ban Hazám-díjjal és Németországban Goethe-éremmel tüntették ki, s elnyerte a 2020. évi spanyol BBVA Frontiers of Knowledge Award díjat. Megkapta a francia Művészet és Irodalmi Érdemrendet, tagja a Royal Philharmonic Societynek, a berlini Művészeti Akadémiának és a Svéd Királyi Akadémiának, tiszteleti tagja a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának. 2023-ban az újonnan alakult Magyar Muzsikusok Szövetségének tagjává választották.

(MTI)