A részletekről és a zenekar múltjáról faggattuk Jávori Ferencet, Fegyát, az alapító zongoristát. Ő és zenekara is állami és szakmai kitüntetésekkel büszkélkedhet.   

– Mit ígérnek a közönségnek a jubileumi koncerten?

– A húsz évet, azt a fantasztikus utat, amit megtettünk, két órába próbáljuk sűríteni. Sok az élmény, nehéz bemutatni az eredményeket. Olyan művészeket hívtunk, akik fontosak az életünkben. A koncert filmbemutatóval kezdődik, egy-egy villanással bemutatjuk a zenekar hétköznapjait.

– A Budapest Klezmer Band mióta játszik ebben az összetételben?

– A két évtized alatt két változás történt. 14 évvel ezelőtt Herbai László dobost Végh Balázs váltotta, nyolc éve Illényi Katica sikeres önálló pályát kezdett. Őt Gazda Bence követte Az együttesben. A cserék nem bolygatták meg a zenekar működését. Ez nagy öröm, mert a csere törést szokott okozni. Szerencsére olyanok érkeztek, akik pótolni tudták a távozó művészeket.  

– Volt-e az induláskor követendő „minta”?

– A zenekar alapítójaként őszintén mondom, nem gondoltam, hogy ilyen szintre eljutunk, hogy fontos részei leszünk a magyar kultúrának, s ennyire elismertekké válunk a határon túl. Elsődleges feladatnak, missziónak éreztem, hogy a zsidó kultúrának ezt a páratlan kincsét, ami eltűnőben volt, megmentsük. A második világháború kiirtotta a zsidó kultúrát, a klezmer zenét. Az első világháború óta Budapesten gyakorlatilag a mienk volt az első klezmer zenekar. Kulturális kincset, népzenei kincset (a klezmer hangszeres zsidó népzene) tartunk életben, s igyekszünk felszínre hozni értékeit. Sikerült hozzá megtalálni a partnereket. Kellett három-négy év, mire kialakult a megfelelő struktúra, a megfelelő hangzás, az optimális létszám. A kezdeti 12 zenészből 1995-re hét tag maradt.

– A kapcsolatokat Önök kezdeményezték, vagy a jövendő partnerek keresték a zenekart?  

– Az 1995-ös koncertsikereink után sok színház- és balettigazgató felfigyelt produkciónk magas színvonalára. Lekopogom: soha nem kellett kuncsorognom igazgatóknál. A nagy áttörés 1995-ben történt: Kerényi Imre, a Madách Színház akkori igazgatója egy koncertünk után így szólt: Fegya, most felmennek a tetőre. Másnap, az irodájában kiderült: a Hegedűs a háztetőn című darabra gondolt, amit a Madách Színház a következő évben mutatott be. Fantasztikus újításként, a nagyzenekar helyett héttagú klezmer zenekar játszott a színpadon, a darab részeként. Együtt sírtunk, nevettünk a színészekkel, együtt éltük a kis falu, Anatevka életét. Az eredeti műben nagyzenekar szerepelt Bessenyei Ferenccel, az Operettszínházban. Abban a produkcióban én is játszottam. Kerényi Imre bízott bennem. Azt mondta: Fegya, maga tehetséges, meg fogja hangszerelni a művet. Azt kérem, hogy „klezmeresítse.” Nagyon kevesen hittek benne, de hatalmas siker lett. A csaknem nyolc év alatt a 280 előadást több mint 220 ezer ember látta.

– Miért került ki a repertoárból?

– Nem tudom. Valószínűleg azért, mert a színháznak más lett a műsorpolitikája.

– Miként alakult a folytatás?

– Jött a Purim, a Győri Balettel: 1999-ben. Kiss János kért, írjak egy 2000 évvel ezelőtti bibliai történetet, ami Perzsiában játszódik. Több mint kétszáz előadást csináltunk, több mint százat külföldön. New Yorkban 16 előadás volt, szerepeltünk Londonban, Amszterdamban, Moszkvában, Brüsszelben, Pozsonyban és más európai városokban. Utána Rolla János, a Liszt Ferenc Kamarazenekar kitűnő koncertmestere megkeresett, hogy a Liszt Ferenc Kamarazenekar klezmer zenét játszana. Hihetetlennek tűnt: arra kért, írjak meg egy tételt a klezmer szvithez, amit aztán a Zsidó Fesztiválon mutattunk be. Lemez is készült belőle, A szvitet gyakran játsszuk, többek között a Bayerische Rundfunk zenekarával, az amszterdami, a bécsi és a berlini kamarazenekarral. A Fővárosi Operettszínház igazgatója, Kerényi Miklós Gábor A torockói menyasszony című színműhöz kért zenét, megszületett a Menyasszonytánc 2006-ban. Ma is siker, a 180. előadáshoz közeledünk. A HVG összeállítása szerint az utóbbi öt év egyik legsikeresebb musicalje. Az angol és amerikai musicalek között a hatodik helyre sorolták. Októberben mutattuk be a Gettó című drámát Pécsett. Nagy tetszéssel fogadták.

– Mikor kezdett zenével foglalkozni?

– Munkácson, ahol születtem, a mamám hatéves koromban beíratott a zeneiskolába, hegedű szakra. A mellékhangszer a zongora volt. Ugyanolyan komolyan kellett venni, mint a hegedűt. Ungváron zeneművészeti szakiskolát végeztem, Drohovics ukrán városban zenetanári diplomát szereztem. 1976-ban települtem Magyarországra.

– Játszott mást a klezmer előtt?

– Főleg klasszikusokon nevelkedtem, ezeket játszottam Magyarországra kerülve. Az Operettszínház zenekarának voltam tagja, egészen 1992-ig. A zsidó kultúra, a zsidó hangszeres zene mindig izgatott. Kárpátalján sok zsidó hangszeres zenét gyűjtöttem, főleg cigányprímásoktól, akik játszották. Elmentem a muzsikusokhoz, s kottában feljegyeztem, vagy felvettem a dalokat. Sok szép zene volt a tarsolyomban. Nem gondoltam, hogy valaha szükségem lesz rá, de amikor 1990-ben megalakítottam a zenekart, elővettem ezt a kincset. Megtaláltam a klezmer zenét a klezmer zene pedig engem.

– Volt korábban saját zenekara?

– Próbálkoztam dixielanddel, amikor a József Attila Színházban dolgoztam. A nyolcvanas években Teátrum néven együttest alakítottam. Három évig játszottunk sikeresen. Éreztem: több van bennem, mint a zenekari árokban ülni. Zenés színházban a közönség a színpadra figyel, a zene az árokból másodlagos. Akkor érzékeltem ezt, amikor színpadra kerültünk a Hegedűs előadásakor.

– Honnan ered a Fegya név?

– Az Operettben egyik kollégám kérdezte, hogy hívtak engem a Szovjetunióban. Fegyának, válaszoltam. „Elkeresztelt”, s azóta Fegyáznak engem az egész országban.

– Hogy állnak a lemezekkel?

– Tizenkét lemezünk közül a legkedvesebb számomra a Yiddische Blues és a Le chájem Rebbe. Értékes korongok, büszke vagyok rájuk, s arra is, hogy a Liszt Ferenc Kamarazenekarral elkészítettük a Klezmer szvitet.

– Milyen gyakoriak a fellépések?

– Nemcsak koncertzenekar vagyunk, sok színházi előadáson zenélünk. Nem panaszkodom.

– Szólóban is hívják?

– Igen. Az Élet Menete Alapítvány évente szervez koncertet, nagyon neves színészekkel a zsinagógában. Most Bródy Jánossal, Bódy Lászlóval, Mahó Andreával játszottam. Egy blokkal felidéztem azt az időszakot, amikor szólóban zongoráztam. Egy éve Dunai Tamással a Spinoza kávéházban Odesszai kocsmadalok címmel az 1920-as éveket, Iszaak Babel Odesszai történeteinek világát idézzük. (Nemrégiben Rost Andrea koncertjének közreműködője volt Fegya és csapata a zsinagógában.) Kaptam két-három librettót színházaktól. A jubileumi koncert után nézem át. Ha valamelyik tetszik, a következő években sorra kerülhetnek – mondja befejezésül.         

Kovács Miklós

Fotó forrás: Budapest Klezmer Band