Budapesten született 1905. október 22-én, apja Kozma Bernát tanár volt. Érettségi után a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Siklós Albert és Weiner Leó tanítványaként zeneszerzést tanult, közben Forgács Rózsi kamaraszínházában a zenei hatások és háttérzajok előállítása volt a feladata.

1926-ban lett az Operaház korrepetitora Sergio Failoni mellett, közben avantgárd táncszínházaknak dolgozott. Madzsar Alice mozgásművészeti stúdiójának művészeti vezetője volt, és részt vett a Zeneakadémia kistermében tartott Cikcakk-esték megrendezésében. Néhány dala megjelent a Színházi Élet mellékletében, és ő írta a kísérőzenét az Élet, halál, szerelem című filmhez.

1929-ben ösztöndíjjal Berlinben folytatta tanulmányait. Megismerkedett Bertolt Brechttel, Hans Eislerrel, Helene Weigellel, Kurt Weillel, az ő hatásukra alakult ki ars poeticája: nem szórakozató zenekíséretet, hanem elkötelezett zenét akar írni. Itteni működését a náci hatalomátvétel szakította meg, és ő Párizsba ment, ahol élete végéig élt, 1949-től már francia állampolgárként.

1935-ben ismerkedett meg Jacques Prévert-rel, akinek verseire több mint nyolcvan dalt írt, közülük egy, a Hulló falevelek (Les feuilles mortes) örökzöld világsiker lett. Megzenésítette Apollinaire, Éluard, Aragon, Desnos, Queneau költeményeit is, dalait neves előadóművészek, - Juliette Gréco, Yves Montand, Edith Piaf - szólaltatták meg. Kozma sanzonjainak világa az elhagyott Szajna-part volt, a külvárosi szállodák, a számkivetettek, az otthontalanul kóborló szerelmesek Párizsa.

Prévert révén ismerkedett meg Jean Renoirral, első filmdala a rendező Lange úr vétke című filmjében hangzott el. Ugyancsak Prévert mutatta be a francia filmművészet másik nagy alakjának, Marcel Carnénak is. A náci megszállás alatt a zsidó származású Kozma Georges Moque álnéven komponálta A sátán követei zenéjét, A szerelmek városa stáblistáján azonban már saját nevén szerepelt.

Komoly szerepe volt a francia filmzene fejlődésében és megújításában. Saját varieté- és kocsmaélményeit zenésítette meg, igazi népzenét, utcai dalokat írt, amelyekben nagyobb szabadságot biztosított a szövegnek, hangszerelése forradalminak számított. Ő írta meg Renoir Állat az emberben című filmjéhez a híres, nagy hatású „Sínek-szimfóniát". Összesen mintegy ötven fim zenéjét alkotta meg. A Hulló falevelek Az éjszaka kapui című Carné-filmben hangzott el.

Kozma élete végén a zenés színházra összpontosított. Les Canuts című operáját 1959-ben Berlinben mutatták be, az Elektronikus szerelem 1961-ben Párizsban került színre. Kristóf Károly szövegére komponált operettjét Fel, torreádor címmel 1965-ben játszotta a győri színház.

Balettzenéket írt Roland Petit, Serge Lifar, Jean-Louis Barrault számára, pantomimzenét Marcel Marceau-nak, kísérőzenét komponált Jean-Paul Sartre műveihez, oratóriumok, kórusművek szerzője volt. 1969. augusztus 7-én halt meg a Párizshoz közeli La-Roche-Guyonban. Az életéről szóló dokumentumfilmet Joseph Kosma címmel 1996-ban Serge le Péron rendezte meg.

(MTI)