1943. január 19-én született Texasban, jó családban, de nem sokáig bírta a maradi Dél bezártságát, kisstílűségét. Volt emiatt baja elég, iskoláiban kiközösítették, a főiskolán megválasztották a "legcsúnyább fiúnak", pedig kifejezetten vonzó is tudott lenni. 1961-től énekelt a helybéli mulatókban, és ekkor kezdődött bensőséges és végzetes kapcsolata is az alkohollal. Kacérkodott a folkzenével és a countryval is, de végül a fekete blues varázsába került, különösen a tragikus sorsú Bessie Smith és a börtönviselt Leadbelly volt rá nagy hatással.

Amint tehette, a napfényes és (szabad)os Kaliforniába menekült. San Franciscóban a hippi-kommuna zenészeiből szerveződött első együttese, a Big Brother And The Holding Company, velük hódította meg 1967-ben a montereyi fesztivál közönségét. Az együttessel két lemeze jelent meg, az első a banda nevét viselte, a második a Cheap Thrill címet kapta, ezen hallható egyik legismertebb dala, a Pieces of My Heart.

Ekkor már saját neve is elég volt a sikerhez, a kritika is szapulta kísérőit, így szakított velük és másik együttest szervezett. A Kozmic Blues Band ugyan képzettebb, de kevésbé inspiráló zenészekből ált, a velük készített albumról a Try a legmaradandóbb szám. Ezzel az együttessel is elégedetlen volt, így hamarosan már a Full Tilt Boogie Band kísérte forró hangulatú koncertjein.

Joplin utoljára 1970. augusztus 12-én énekelt a nyilvánosság előtt. Szeptemberben vette fel Pearl című negyedik és utolsó albumát, rajta egyebek közt a kíséret nélküli Mercedes Benz és a Me And Bobby McGee. A Buried Alive in the Blues már csak instrumentális verzióban hallható - az énekszólamot ugyanis 1970. október 4-én kellett volna rögzíteni, de Joplint aznap holtan találták szállodai szobájában. Sodró lendületű, de szétforgácsolt életét egy részegen belőtt, túlméretezett heroin adag zárta le.

Hamvait kívánsága szerint a tengerbe szórták, az utána maradt pénzt pedig - nem volt sok - a haverok elitták. A Me And Bobby McGee lett élete egyetlen - már posztumusz - listavezető dala...

Joplin a színpadon és azon kívül is újraírta a férfiak dominálta rockzenében a nőkre vonatkozó szabályokat. Olyan őszintén, szenvedélyesen és sodró erővel énekelt bluest, ahogy előtte (és talán utána) senki - egy sokat idézett mondása szerint koncertjeit úgy élte meg, hogy "szeretkezem 25 ezer emberrel, aztán egyedül megyek haza".

Partnereit sűrűn váltogatta, drogozott és ivott, olykor a színpadon is (még whisky-reklám is készült vele), önégető életmódja szükségszerűen vezetett a véghez. Utólag több lemeznyi anyagát szedték még össze, életéről filmek sora készült.

(MTI)