Bár zenészcsaládban nõtt fel Észak-Karolinában, meglehetõsen késõn tûnt fel a zenei életben. Éppen ötven évvel ezelõtt, tehát már túl a negyvenen tűnt fel elõször egy Instrumental Music of Appalachean címet viselõ válogatáslemezen. Ennek a lemeznek az volt a jelentõsége, hogy jelentõs mértékben járult hozzá a folkzene újrafelfedezéséhez. Etta Baker a Railroad Bill és a One- Dime Blues című dalok feldolgozásaival tette értékesebbé a kiadványt.

Több hangszeren is játszott, a gitár mellett zongorázott, bendzsón és hegedûn is kitűnõen játszott. Ez utóbbi azért természetes, mert a country blues állt közel hozzá és a bluegrass valamint a blues egymásra hatásából kialakult piedmont blues művésze volt. .

Huszonhat éven át egy textilmalomban dolgozott, s már hatvanéves korán túl határozta el, hogy hivatásos zenészként folytatja. Bekerült a nemzetközi folk-fesztiválok láncolatába, igazi csemegének számított minden egyes fellépése.

A National Endowment for the Arts (az amerikai nemzeti művészeti alapítvány) 1991-ben kitüntetést adományozott neki.

A nyolcvanas években még javában turnézott, sõt 2004-ben is készített lemezt Taj Mahallal, aki elragadtatással beszélt technikájáról.

Ebben az évben már nem vett kezébe gitárt, inkább bendzsózott. Még egy hónappal ezelõtt is fellépett Wayne Martin hegedűssel. Még készített felvételeket Kenny Wayne Shepherd novemberben megjelenõ albumához is.

Lányát látogatta meg a hét végén, aki szélütést kapott, s ekkor halt meg. Halálának okát nem jelölték meg pontosan, alighanem magas korával magyarázható.

(MTI-Panoráma - Kovács Miklós)