Kairó egyik keresztény külvárosában született 1933-ban Yolande Gigliotti néven, olasz apja a kairói operaház zenekarának hegedűse volt. 21 évesen Egyiptom szépségkirálynőjének választották, s a kis titkárnő szürke élete egycsapásra megváltozott. Elhalmozták ajánlatokkal, de ő inkább 1954 karácsonyán álmai városába, Párizsba utazott. Eleinte kabarékban lépett fel, s ott fedezte fel Lucien Morisse, Az Europe 1 rádió zenei szerkesztője, aki később feleségül is vette. 1955-ben szerepet kapott a Tutenkámen álarca című filmben, de csak a következő évben vált ismertté, amikor a párizsi Olympia színpadán a Jövő sztárjai című műsorban bemutatkozhatott. S a cím valósággá vált: még ugyanebben az évben felkerült a listákra Bambino című számával, majd egymás után jöttek a híresnél híresebb slágerek.

Az 1960-as években Juliette Greco mellett a francia sanzonéneklés jelképes alakjává vált. Alain Delonnal közösen előadott Paroles című száma örökzöld világsláger lett, s ő énekelte a Fekete Orfeusz című film gyönyörű dalát is. Bársonyosan alt, máskor drámaian szoprán hangjával, mindig kulturált előadásmódjával még a legvadabb rockkorszakban is világszerte sikereket aratott. Rengeteget turnézott, több mint nyolcszáz dalt énekelt lemezre, melyekből mintegy 85 millió példány kelt el - sztár volt a divat ellenében.

A szakmai sikerei azonban nem tudták feledtetni vele magánéleti kudarcait, gyötrő magányát, gyermektelenségét. Férjétől hat év után elvált, közeli hozzátartozói közül hárman is öngyilkosként fejezték be életüket: köztük volt férje, majd új élettársa. Őt magát szintén gyakran foglalkoztatták hasonló gondolatok: már a hatvanas években is megpróbált véget vetni életének. 1987-ben már sikerrel járt: a május 1-jét követő hosszú hétvégén nagy adag altatót vett be, holttestére csak két nappal később bukkantak rá barátai. „Az élet elviselhetetlen számomra, bocsássatok meg nekem" - ezzel az üzenettel búcsúzott barátaitól, rajongóitól a francia sanzon nagyasszonya. 54 évet élt.

„Dalida, a sugárzó szépség, a kultúrák összeolvadásának jelképe" volt - írta róla az akkori francia kultuszminiszter, aki szerint „műve egyetlen forró hangulatú himnusz az élethez". A királynői megjelenésű énekesnőről Párizsban teret neveztek el.

(MTI-Panoráma - Baczonyi László, Sajtóadatbank)