Budapest első magánszínháza az osztrák Fellner-Helmer cég neobarokk tervei szerint épült a Lipót (ma Szent István) körúton. (Ugyanők tervezték a Blaha Lujza téri Nemzeti Színházat s még vagy százat a Monarchiában.) Ez volt a negyedik pesti színház az Astoriánál álló régi Nemzeti, az Erzsébet körúti Népszínház (a későbbi, felrobbantott Nemzeti) és az Operaház után.

A Báthori utcai, utolsó német teátrum 1889-es leégése miatt új ingyen-telket kért a fővárostól. Ezen felháborodva, Fekete József, a Magyar Salon szerkesztője és Silberstein-Ötvös Adolf színikritikus mozgalmat indított a német színjátszás kiszorítására, s egy új kőszínház létesítésére. Először a mai Royal Szálló helyét foglalták le, a később megalakult Vígszínház Egylet végül a jelenlegi telket vásárolta meg. Itt egy sörkert állt, amelyet gőzmalmok, fatelepek, ócskapiacok és lebujok vettek körül, két héttel a színháznyitás előtt olyan volt a környék, "mint egy amerikai gyarmatváros keletkezése első napjaiban".

A színházépítés két mentora Keglevich István gróf, a Nemzeti Színház és az Opera korábbi intendánsa és Faludi Gábor színházi jegybizományos lett, az ötletadókat félreállítva ők kerültek a Részvénytársaság élére. Az Egylet külpolitikai okokból évi 20 német előadást vállalt, emiatt viszont az Országgyűlés nem szavazta meg a várt kölcsönt. Ekkor Keglevich az arisztokráciát, Faludi a pénzvilág képviselőit nyerte meg az ügynek: három bank összesen 400 ezer Ft-ot adott, Faludi és Szécsi Ferenc 100-100 ezret, további 600 ezret részvényekkel teremtettek elő.

Az építkezés 1895. április 3-án indult, a ház szeptember 24-re került tető alá, az olvasópróbákat 1896. április 2-án kezdték. Az április 30-i főpróbán előkelő közönség jelent meg, ragyogó toilettekben. A király a május 6-i előadást nézte meg, illetve aludt el rajta, majd a szünetben távozott. Jókai műve egyébként megbukott, és egy ideig úgy tűnt, a színház is erre a sorsra jut: a millenniumi kiállítás sokakat vont el a színháztól, az első két év veszteséget hozott. Az első sikert Bisson: Az államtitkár úr és Potter: Trilby című darabja hozta meg.

Az első igazgató, Ditrói Mór Kolozsvárról jött Pestre. Magával hozta társulata egy részét, más vidéki városban is toborzott, megszervezte a társulatot és művészi együttessé emelte azt. Az első társulat tagja volt Varsányi Irén, Csortos Gyula, Gombaszögi Ella és Frida, majd később Jávor Pál, Darvas Lili, Muráti Lili, Somlay Artúr, Tolnay Klári, Kabos Gyula, Ráday Imre, Ajtay Andor ás Páger Antal. 1921-ben a színház részvénytöbbsége amerikai kézbe került, az igazgató Jób Dániel lett.

A színház a könnyed, léha, franciás szellem otthonának indult, szemben a dagályos, kosztümös, "nemzetis" modorral, de később a magyar színjátszás fontos műhelye lett. Innen indult a korszerű színház, itt játszottak először hétköznapi ruhában, természetes hangon és életszerű helyzetekben, de itt született meg a modern magyar polgári dráma is. A Vígből indult a világhír felé Molnár Ferenc, a 20. század elején itt aratta sikereit Heltai Jenő, Bródy Sándor, Szomory Dezső, Szép Ernő, Lengyel Menyhért és Herczeg Ferenc, a két háború közt Hunyady Sándor. Közben a környező Lipótváros beépült s a tehetős polgárság városrésze lett. A Vígszínház játszott először Csehov-sorozatot és sok fontos külföldi szerzőt: Hauptmannt, Shaw-t, Pirandellót, Maugham-ot, Wilde-ot.

Budapest ostromakor az épület megsérült, a társulat Jób Dániellel a Nagymező utcában, a mai Tháliában folytatta. A házat 1951-re építették újjá, attól kezdve Magyar Néphadsereg Színháza néven működött, a társulat a volt Bányász Színház és Honvéd Színház együtteséből alakult. 1954-től visszahívták a régi Vígszínház művészeit, nevét 1960-tól kapta vissza. Kamaraszínháza, a Pesti Színház 1967-ben nyílt meg a Váci utcában.

1993. április 20-án a Vígszínház bezárt, május 1-jén teljes felújítás kezdődött. A kőépületet a Nyugati pályaudvari McDonald,s étterem és a posta épülete között egy 500 férőhelyes sátorral váltották ki. Ezt a Vígszínház székeivel rendezték be, a büfét, öltözőket és más kisegítő helyiségeket egy vasúti kocsikban alakították ki. A felújítás határidőre befejeződött, a társulat 1994. július 18-án tért vissza az épületbe. A kétmilliárdos felújítás során a színházépület külsőleg is megújult, belső berendezését is kicserélték, a színpad a legmodernebb technikát kapta. Az épület egy 100 férőhelyes stúdiószínházzal bővült.

A 110. évfordulót nagy ünnepséggel s egy jubileumi kötettel ünnepli a színház, amely a Víg majd két évtizedes Várkonyi-korszakáról szól. A színház történetét Hunyady Sándor, Bárdi Ödön, Mészöly Tibor, Radnóti Zsuzsa és idősebb Magyar Bálint dolgozta fel.

(MTI-Panoráma, Sajtóadatbank)