Zajos siker Rómában
Dátum: 2005. október 13., csütörtök, 17:44
2005. szeptember 30. és október 6. között Rómában – az Európai Színházak Uniója (UTE) XIV. fesztiválján – és Torinóban vendégszerepelt a budapesti Katona József Színház társulata,a Médeia és az Ivanov című produkcióival. Az előbbit négy, az utóbbit két alkalommal tekinthette meg az olasz közönség. Mindkét produkció a közönség zajos ünneplését és az olasz színházi szakma képviselőinek egyöntetű elismerését vívta ki. Erről tanúskodnak a mellékelt kritika részletek is:

„…Mi mást mondhatnék Zsámbéki – a Teatro Valléban látott – előadásáról, mint hogy tökéletes? Mindenképp elismeréssel kell szólnom a színpadi bejövetelek, kimenetelek, párbeszédek és csöndek, vagyis az egész előadás pontos ritmusáról, Fullajtár Andrea játékáról, aki szép és vonzó Médeia; patetikus is tud lenni, ha kell, és nagyon árnyaltan játszik: a legédesebbtől a legfájdalmasabb hangjáig rengetegféleképpen szólal meg. Máté Gábor alakítása is feltétlenül említésre méltó: Iászonja okos és ravasz, de őszintén meg van győződve a saját igazáról.”

Franco Cordelli, Corriere della Sera, 2005. október 4.

„Ascher a Katona József Színház rendezője, vagyis ő is Zsámbéki Gábor színházában dolgozik, akinek csodálatos Médeia-előadását néhány napja láthattuk a Teatro Valléban, szintén az Európai Színházak Uniójának fesztiválján. Az előadások első mondataitól kezdve világos, hogy Magyarországon a Katona olyan, mint nálunk a Piccolo, ahol minden rendező ugyanazt a nyelvet beszéli.”

Franco Cordelli, Corriere della Sera, 2005. október 6.

„Az Európai Színházak Uniója római fesztiváljának gazdag programjából a legnagyobb hatással Csehov Ivanovja volt rám, amelyet a magyar Ascher Tamás rendezett, aki a budapesti Katona József Színház előadását a szürke ’60-’70-es évekbe helyezi, valahová a vasfüggöny mögé. A felkavaró, költői előadás az emberi gyengeségről, egy szeretni képtelen, egykedvű ember tönkremenésének kifürkészhetetlen hiábavalóságáról szól. A kimerült Ivanovot, aki közönyösen veszi tudomásul felesége halálát, aki saját maga elől dühkitörésekbe és bőbeszédűségbe menekül, de minden restsége ellenére különb, mint a környezete, Fekete Ernő játssza. Ivanov hol vidéki hipochonder, hol zsebre tett kezű, gyengéd férfi; egy csehovi mizantróp, aki mintha egy Lucian Freud-festményről lépett volna le. A mozdulatlansága is intenzív. Ascher a családi lepusztultságot és a kopott ünnepet a gazdasági fellendülés időszakának olasz slágereivel színezi. Nagyon igazi a dísztelen és lenyűgöző díszlet, és a Katona egész társulata bámulatba ejti a közönséget azzal, hogy hogyan játsszák el a reménytelenség ragályos keserűségét. Az pedig, hogy Ivanov a végén nem is lövi agyon magát, hanem egyszerűen csak a földre zuhan, torokszorító és szívbemarkoló. Csodálatos előadás.”

Rodolfo di Giammarco, La Reppublica, 2005. október 10.

„Az előadások nagyon különböznek egymástól, de nagy érdeklődés kíséri a Rómában eddig nagyrészt ismeretlen társulatok és rendezők előadásait. Van köztük négyórás előadás is, de a közönség lelkesedése nem csökken. Néhány előadás az eső és a hatalmas forgalom miatti kellemetlenségekért is kárpótolni tudja a nézőket.

Ilyen volt például Ascher Tamás és a Katona József Színház csodálatos Ivanov előadása. Ez az Ivanov mégis más, mint az eddigi Ivanovok: a darab végén, miután lemond az esküvőről, Csehov eredeti elképzelésével ellentétben nem lövi agyon magát. Annyira cselekvésképtelen, hogy a ravaszt sincs ereje meghúzni. Keserű és költői, nagyszerű előadás. Kitűnőek a színészek, akiket olasz kollégáik is lelkesen ünnepeltek.”

Gianfranco Capitta, Il Manifesto, 2005. október 9.

Az Ivanov című előadás fotóját Szilágyi Lenke készítette.

Hozzászólás
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
Hozzászólások
Még senki sem szólt hozzá ehhez a cikkhez!
Legyen Ön az első!
Keresés:  KERESÉS
Galéria
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Bemutatkozó
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Anekdoták
Salamon Béla mikor megkapta az Érdemes művész díjat, találkozott Dobozi Imre Kossuth-díjas íróval aki igy üdvözölte:
 
Henrik Ibsen, a nagy drámaíró egy alkalommal Rómában sétálgatott, amikor fölkeltette érdeklődését egy plakát, amelyet nagy tömeg bámult. Közelebb ment, de észrevette, hogy nincs nála az olvasószemüvege.
Aforizmák
„ Aki viccnek tartja az életet, gondoljon a poénjára."
Ismeretlen
Az oldalt fejlesztette és üzemelteti az Ergo System
Művészeti Szakszervezetek Szövetsége
Művész-világ