2005. szeptember 30. és október 6. között Rómában – az Európai Színházak Uniója (UTE) XIV. fesztiválján – és Torinóban vendégszerepelt a budapesti Katona József Színház társulata,a Médeia és az Ivanov című produkcióival. Az előbbit négy, az utóbbit két alkalommal tekinthette meg az olasz közönség. Mindkét produkció a közönség zajos ünneplését és az olasz színházi szakma képviselőinek egyöntetű elismerését vívta ki. Erről tanúskodnak a mellékelt kritika részletek is: „…Mi mást mondhatnék Zsámbéki – a Teatro Valléban látott – előadásáról, mint hogy tökéletes? Mindenképp elismeréssel kell szólnom a színpadi bejövetelek, kimenetelek, párbeszédek és csöndek, vagyis az egész előadás pontos ritmusáról, Fullajtár Andrea játékáról, aki szép és vonzó Médeia; patetikus is tud lenni, ha kell, és nagyon árnyaltan játszik: a legédesebbtől a legfájdalmasabb hangjáig rengetegféleképpen szólal meg. Máté Gábor alakítása is feltétlenül említésre méltó: Iászonja okos és ravasz, de őszintén meg van győződve a saját igazáról.”
Franco Cordelli, Corriere della Sera, 2005. október 4.
„Ascher a Katona József Színház rendezője, vagyis ő is Zsámbéki Gábor színházában dolgozik, akinek csodálatos Médeia-előadását néhány napja láthattuk a Teatro Valléban, szintén az Európai Színházak Uniójának fesztiválján. Az előadások első mondataitól kezdve világos, hogy Magyarországon a Katona olyan, mint nálunk a Piccolo, ahol minden rendező ugyanazt a nyelvet beszéli.”
Franco Cordelli, Corriere della Sera, 2005. október 6.
„Az Európai Színházak Uniója római fesztiváljának gazdag programjából a legnagyobb hatással Csehov Ivanovja volt rám, amelyet a magyar Ascher Tamás rendezett, aki a budapesti Katona József Színház előadását a szürke ’60-’70-es évekbe helyezi, valahová a vasfüggöny mögé. A felkavaró, költői előadás az emberi gyengeségről, egy szeretni képtelen, egykedvű ember tönkremenésének kifürkészhetetlen hiábavalóságáról szól. A kimerült Ivanovot, aki közönyösen veszi tudomásul felesége halálát, aki saját maga elől dühkitörésekbe és bőbeszédűségbe menekül, de minden restsége ellenére különb, mint a környezete, Fekete Ernő játssza. Ivanov hol vidéki hipochonder, hol zsebre tett kezű, gyengéd férfi; egy csehovi mizantróp, aki mintha egy Lucian Freud-festményről lépett volna le. A mozdulatlansága is intenzív. Ascher a családi lepusztultságot és a kopott ünnepet a gazdasági fellendülés időszakának olasz slágereivel színezi. Nagyon igazi a dísztelen és lenyűgöző díszlet, és a Katona egész társulata bámulatba ejti a közönséget azzal, hogy hogyan játsszák el a reménytelenség ragályos keserűségét. Az pedig, hogy Ivanov a végén nem is lövi agyon magát, hanem egyszerűen csak a földre zuhan, torokszorító és szívbemarkoló. Csodálatos előadás.”
Rodolfo di Giammarco, La Reppublica, 2005. október 10.
„Az előadások nagyon különböznek egymástól, de nagy érdeklődés kíséri a Rómában eddig nagyrészt ismeretlen társulatok és rendezők előadásait. Van köztük négyórás előadás is, de a közönség lelkesedése nem csökken. Néhány előadás az eső és a hatalmas forgalom miatti kellemetlenségekért is kárpótolni tudja a nézőket.
Ilyen volt például Ascher Tamás és a Katona József Színház csodálatos Ivanov előadása. Ez az Ivanov mégis más, mint az eddigi Ivanovok: a darab végén, miután lemond az esküvőről, Csehov eredeti elképzelésével ellentétben nem lövi agyon magát. Annyira cselekvésképtelen, hogy a ravaszt sincs ereje meghúzni. Keserű és költői, nagyszerű előadás. Kitűnőek a színészek, akiket olasz kollégáik is lelkesen ünnepeltek.”
Gianfranco Capitta, Il Manifesto, 2005. október 9.
Az Ivanov című előadás fotóját Szilágyi Lenke készítette.
| Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be! |
| Még senki sem szólt hozzá ehhez a cikkhez! Legyen Ön az első! |
