„A színházművészet fennmaradása azon múlik, hogy képes-e megújulni, be tudja-e fogadni az új eszközöket, az új nyelveket. Különben hogyan mutathatná be a kor nagy kihívásait, és hogyan segíthetné az emberek közti megértést, ha saját maga nem nyitott szellemű? Hogyan kérkedhetne azzal, hogy megoldásokat kínál az intolerancia, a kirekesztettség, a rasszizmus problémáira, ha saját gyakorlatában elvet mindenféle műfaji keveredést és integrációt?" - olvasható Robert Lepage üzenetében.

A kanadai rendező arra is felhívja a figyelmet, hogy ha „a művész a világot a maga egészében akarja megmutatni, új formákat és gondolatokat kell megfogalmaznia, és bíznia kell a néző intelligenciájában, hogy az örökös fény- és árnyjátékban képes felfedezni az emberit".

A világnapot a Nemzetközi Színházi Intézet (ITI) bécsi közgyűlésének határozata alapján 1962 óta tartják meg március 27-én, annak emlékére, hogy 1957-ben ezen a napon volt a Párizsban működő Nemzetek Színházának évadnyitója. A szervezők célja, hogy felhívják a figyelmet a színházművészet, tágabb értelemben a kultúra fontosságára, tisztelegjenek a színészek, színházi dolgozók előtt, s kérjék a közönség szeretetét, támogatását. A színházi világnapi ünnepségek egyik fontos része az üzenet, amelyet az ITI felkérésre egy jeles színházi ember ír. Az első színházi világnapi üzenetet 1962-ben a francia Jean Cocteau írta.

Az ITI felkérésére idén a kanadai Robert Lepage fogalmazta meg gondolatait. A színház és filmrendező, drámaíró és forgatókönyvíró, szcenográfus és színész nemzetközileg elismert, műfaji „határátlépő" alkotó. 1957-ben született Québecben, ottani és párizsi tanulmányai után rendezőként, színészként, drámaíróként dolgozott. A nemzetközi hírnevet a legendás Trilogie des dragons (Sárkány-trilógia) című előadás hozta meg a számára. Ezt a produkciót már saját társulatával, az ExMachina névre hallgató multidiszciplináris alkotóközösséggel hozta létre.

A hagyományos színházi kódokra fittyet hányó Robert Lepage az 1990-es évek közepén járt Magyarországon; a Petőfi Csarnokban a Miles Davis és Jean Cocteau leveleiből készült L'Aiguille et l'opium (Tű és ópium) című előadását láthatta a közönség. 1994-től filmeket készített, 1997-ben létrehozta Caserne nevű, multidiszciplináris produkciós központját.

Lakos Anna beszámolt arról, hogy a színházi világnapon Budapesten, a Madách Színházban tartandó hagyományos gálaesten adják át a Hevesi Sándor-díjat, amely a Nemzetközi Színházi Intézet Magyar Központja, a kulturális tárca és a Fővárosi Önkormányzat közös elismerése. A díjat olyan személyiségek kaphatják meg, akik tevékenységükkel jelentősen elősegítették a magyar színházművészet nemzetközi megismertetését.

Lampl Lajos, a MASZK Országos Színészegyesület ügyvezető titkára kedden elmondta: a gálaesten átadják a szervezet kitüntetéseit, a Gobbi Hilda-életműdíjat és a pályakezdőknek odaítélhető Soós Imre-díjat.

Ugyancsak a színházi világnapi ünnepségen adják át a Mensáros László-díjat, amelyet a művész emlékét őrző alapítvány 1994-ben hozott létre a kiemelkedő előadóművészi munka elismerésére; valamint a Vámos László-díjat, amelyet az 1996-ban elhunyt Kossuth-díjas rendező emlékére Psota Irén, a nemzet színésze alapított.

Lampl Lajos beszámolt arról, hogy most először a Szabadtéri Színpadok Szövetsége is odaítél egy díjat a színházi világnap alkalmából.