A darab szerzője, Martin Mc Donagh 1970-ben születetett Londonban. Ír szülei, az építőmunkás apa, és takarítónő édesanyja nyugdíjaztatásuk után visszatértek Írországba, de McDonagh és bátyja Dél-Londonban maradtak. 16 éves korában Martin McDonagh otthagyta az iskolát, alkalmi munkákból tengődött, de hamarosan rendszeresen írni kezdett a rádiónak, ám 22 rádiójátéka nem igen lelt visszhangra. A Royal National Theatre ösztöndíja tette lehetővé, hogy a darabírásnak szentelje az idejét, ebben a szakmában aztán hamarosan óriási sikert aratott. Hat legsikeresebb darabja két trilógiát alkot: a Leenane-hármashoz tartozik a Vígszínház Házi Színpadán Simon Balázs, illetve a Kaposvári Színház Stúdiójában Rale Milenkovic rendezésében bemutatott Leenane szépe, mely Piszkavas címen az Örkény Színházban látható Guelmino Sándor rendezésében, a Magyarországon még ismeretlen Connemarai koponya és a Pesti Színházban látható Vaknyugat (Gothár Péter). Az Aran-Trilógia első részét, szintén Gothár rendezésében a Radnóti játszotta Kripli címen, míg az Inishmoori hadnagy Forgács Péter színrevitelében a Vígszínház Házi Stúdiójában (Alhangya címen), Ascher Tamás rendezésében pedig Kaposváron volt látható, a harmadik darabot (The Banshee of Inisheer) itthon még nem játszották.

A fenti hat színdarab mind Írországban játszódik és virtuóz nyelvi bravúrral idézi az ír irodalmi hagyományt, a legfeketébb humorral mutatva be az önmagába zárult ír társadalom illetve az ír terrorizmus borzalmait. Révükön Martin McDonagh egyik napról a másikra a legjelentősebb kortárs drámaírók egyikévé lépett elő, darabjait 22 nyelvre fordították le, rendre a legjobb fordítók (itthon többek közöttt Varró Dániel, Parti Nagy Lajos és Hamvai Kornél), s a világon mindenütt hatalmas sikerrel játsszák. Első, eredetileg a dühös fiatalok által alapított londoni Royal Courtban bemutatott Leenane szépe (1996) pillanatok alatt óriási londoni siker lett, majd a Broadway-n aratott, s 1998-ban négy Tony-díjjal koronázta meg karrierjét. A szerző maga is számtalan díj tulajdonosa – már 1996-ban ő lett az Evening Standard Theatre Award legjobb fiatal írója, a Londoner Best Play Award és George Devine Award tulajdonosa.

Ám legelső darabját, mellyel eredetileg megkereste a fiatal írókra vadászó Royal Court dramaturgiáját, csupán két évvel ezelőtt mutatta be átdolgozott formában a londoni Royal National Theatre, óriási sikerrel, ez volt a Pillowman, vagyis A párnaember.  Ebben a műben McDonagh először és eddig utoljára hagyja maga mögött hőn szeretett Írországát, hogy egy meg nem nevezett totális diktatúra börtönébe kalauzoljon minket. „Bár talán másképp fest a dolog, tulajdonképpen sosem egy konkrét helyről akarok írni. Első és utolsó szereplőm mindig a történet maga. A történet minden. A történet kicsit állásfoglalás is.“. Sikerreceptjéhez azonban ezúttal is hű marad. „Azt hiszem, azért táncolok mindig borotvaélen a vígjáték és a horror között, mert azt gondolom, hogy az egyik jót tesz a másiknak. És valóban, hajlamos vagyok addig feszíteni a húrt, ameddig csak tudom, mert azt gondolom, hogy a túlzás révén tisztábban rá lehet ismerni a dolgokra, mint a reális ábrázolás segítségével.“

A párnaember főhőse Katurian Katurian, író. Diktatúrában él, de meggyőződése, hogy történeteinek semmi közük a politikához. Rémmeséinek semmi közük a valósághoz, egészen addig, míg egy rejtélyes gyilkosságsorozat kapcsán elő nem veszi őket a rendőrség. Nemcsak Katuriant viszik be, hanem gyengeelméjű bátyját, Michalt is, s az utóbbi kínzásával akarják Katuriant vallomásra bírni. Csakhogy az írónak fogalma sincs, mit kéne bevallania: ártatlannak tudja magát. S hogy Michal is benne lehet a dologban, az addig eszébe sem jut, míg a rendőrök fel nem mutatnak egy doboz levágott lábujjat, melyet a házában találtak.

Vagy mégsem? Nem kínozták meg Michalt? Nem találtak a házukban semmit? Esetleg nem is történt gyilkosság? Mire az igazság kiderülhet, Katurian már megkötötte a maga üzletét. Vajon hármuk közül kit akar életben hagyni: önmagát, Michalt vagy publikálatlan remekműveit?
Európának ezen a vidékén tucatnyi művész küzdött hasonló, ha nem is élet-halál dilemmával. McDonagh pedig úgy meséli a történetet, mintha maga is átélt volna hasonló helyzetet. A műfajában is egyedi, színdarabba ültetett novellaciklusként is jellemezhető A párnaember felolvasószínházát Ascher Tamás rendezi a Krétakör színészeivel.

Az este második felében – a darab kapcsán – beszélgetés lesz a rendezőkkel és a fordítókkal.