Éljen a szerelem!
Dátum: 2005. október 27., csütörtök, 11:37
A Csárdáskirálynő premierje lesz a Miskolci Nemzeti Színházban, a főszerepben Seres Ildikóval.
Röviden a Csárdáskirálynőről
A Csárdáskirálynő - mely eredetileg az Éljen a szerelem! címet viselte - minden idők leggyakrabban műsorra tűzött magyar operettje. 1915-ben mutatták be Bécsben, majd egy év múlva Budapesten, és sikerére jellemző, hogy az első világháború alatt még az Osztrák-Magyar Monarchiával hadban álló országok színpadait is meghódította.
Kálmán Imre operettje az évtizedek során több ezer bemutatót ért meg, s bizonyára aligha van olyan része a Földnek, ahol ne ismernék a bécsi elkényeztetett arisztokrata és a tehetséges pesti sanzonett izgalmas, poétikus, szenvedélyes szerelmének történetét.
Az 1950-es évek közepén, Magyarországon Kellér Dezső és Békeffi István átdolgozták a szövegkönyvet, és kibővítették a librettót egy szereppel: az ország kedvencének, Honthy Hannának álmodtak bele egy alakot. Ettől kezdve ő alakította Cecíliát, Edvin könyörtelen mamáját, akiről sok érdekes, pikáns részlet tudható meg a játék során.
Ezzel a szövegkönyvvel a történet még izgalmasabb, még bonyolultabb lett, s természetesen színházunk is ezt a változatot mutatja be.
Kálmán Imre életrajza
Siófokon született 1882. október 24-én vagy 25-én. Édesapja Koppstein Károly Siófokon gabonakereskedő és vállalkozó volt. Édesanyja Singer Paula művészlelkű asszony, aki megérte fia világhírét.
Kálmán tizenöt évesen iratkozott be a Zeneakadémiára. Koessler János tanítványa volt, közben jogot is hallgatott a budapesti egyetemen, majd a Pesti Napló zenei rovatának vezetője lett, dolgozott itt az Új Időknél is. Kritikusként írta meg a "Berta nagy liba" és a "Fedák Sári szobalánya" című kuplékat. Szégyellte a dolgot, hiszen a Zeneakadémián még szimfóniákról álmodott.
Első nagy sikere a Tatárjárás volt, 1908. február 22-én mutatták be a Vígszínházban és 144-szer játszották. A bécsi bemutató világsikernek számított, hiszen Bécs volt akkor az operett fővárosa. Kálmán Bécsbe költözött. Egy év múlva a Tatárjárást már játszották New Yorkban, Moszkvában, Londonban, Rómában, s ez volt az első magyar operett, amely Franciaországban színre került.
Kálmán Imre bécsi operettszerző lett, műveit először itt mutatták be, és csak azután kerültek Pesten is színre. Valamennyi operettje közül a Csárdáskirálynő vitte el a pálmát. 1915. november 17-én, a világháború idején játszották először Bécsben. Magyarul egy évvel később csendült fel a Király Színházban.
Az utolsó magyar Kálmán-premier 1937-ben volt a Városi Színházban: a Josephine császárnő. Ezután szomorú idők következtek. A zeneszerzőnek el kellett hagynia Bécset. Párizsba költözött, majd Amerikába. Onnan csak a háború után tért vissza, s 1953. április 11-én munkássága megkoronázásaként Párizsban megkapta a francia Becsületrend tiszti keresztjét. Utolsó operettjének, az Arizona Ladynek premierjét már nem érte meg. Párizsban halt meg 1953. október 30-án. Kívánsága szerint Bécsben temették el.
A miskolci Csárdáskirálynők története
Próbapremier
Csárdáskirálynők Miskolcon és Pesten
Az operett az a műfaj, ahol biztosra kell menni.
Amikor a műfaj megszületett és virágzott, azért kellett biztosra menni, mert nagy üzlet volt az operett, több százas szériákban játszották a sikerdarabokat mindaddig, amíg csak pénzt hoztak a kasszába. És biztosra kellett menni, mert ugyebár melyik direktor akarja a bukással egy amúgy tündéri primadonna dühét a fejére vonni…
Így volt ez az „ántivilágban”.
És így volt ez az „átkosban” is.
De ugorjunk 1953-ba (amely évben a Fővárosi Operettszínháznak egyetlen új bemutatója volt, mégpedig a munkássággal szövetséges parasztok világában játszódó matyó lakodalmi operett: Boci, boci, tarka). A Gáspár Margit vezette Operettszínház tervbe vette, hogy Kálmán Imre jelenlétében mutatják be a Csárdáskirálynő felújítását, ám a munkálatok közben, 1953. október 30-án jött a hír: Kálmán Imre szívroham következtében Párizsban meghalt. Az ’54 novemberére meghirdetett premierre azonban lázasan készült az Operettszínház.
„A Csárdáskirálynő előadásán megjelentek az összes miniszterek Rákosi Mátyással az élen, de ez utóbbi látogatása nehéz terhet rótt a színházra az elkövetkező években” - olvashatjuk az operett 1954-es felújításának premierjéről a Rátonyi Róbert által feljegyzett történetet, amely így folytatódik: „A Csárdáskirálynő második felvonásának szünetében a társalgóban összegyűlt vezetőségnek és szereplőknek ezekkel a szavakkal gratulált Rákosi:
- Látom, milyen nagy sikerük van, és hallom, milyen jól megy a színház! Minek akkor maguknak állami támogatás? Majd intézkedem, hogy ezentúl önellátók legyenek!
Így lett az Operettszínházból az ország egyetlen önellátó színháza…”
Játszották is pár ezerszer a Csárdáskirálynőt telt házakkal (és játsszák ma is az Operettszínházban, de mostanában nem az 1954-es verzióját, hanem a 1916-os eredetit.)
Azzal a premierrel, amire Rákosi Mátyás is hivatalos volt, szintén biztosra kellett menni és nem a nagy ember, hanem a nagy primadonna miatt.
Gáspár Margit ötlete nyomán Békeffi István és Kellér Dezső átdolgozták az eredeti darabot. Volt ennek ideológiai vonulata is, de hagyjuk, ez Békeffiéknek sem volt ínyére. A lényeg, hogy a primadonna szerepkörből kiöregedett, akkor már 61 éves Honthy Hanna számára főszereppé növesztették a korábbi Anhilte (Edwin anyja) szerepét, és Cecíliának keresztelték, és megteremtették ezzel az operett grande dame-jának szerepkörét a leghíresebb magyar primadonnának.
Biztosra kellett menni, hiszen Honthy Hannáról volt szó. És itt jön egy epizód, amiről nem ejt szót sem a Rátonyi-féle operett-történet, sem az Operettek könyve, sem a Honthy Hannáról szóló Gál György Sándor-féle „regény” (Molnár Gál Péter említi egy cikkében, de másról ír, ezért csak röviden.)
1954. június 6-án Miskolcon mutatták be először a Békeffi-Kellér-féle Csárdáskirálynőt, hogy kipróbálják az átírást, teszteljék a közönséget. Az őszi fővárosi nagybemutató próbapremierjén az egyik nagy miskolci primadonna, Nádassy Anna (1923-2000) volt Cecília, a Miska főpincér kibővített szerepét Pethes Ferenc alakította, Szilvia pedig Karácsonyi Magda volt.
A Miskolci Nemzeti Színház könyvtárában a Lapkiadó Vállalat Sajtószolgálata jóvoltából egy (1 db) egykori kritika található erről az előadásról, amely bőven foglalkozik az eredeti darab és az átdolgozás ideológiai vetületével, végül jóvá hagyja az előadást, dicséri a szereplőket, rendezőt stb.
A jól bevált átdolgozott változatot aztán 1970-ben tűzték műsorra ismét Miskolcon, akkor Máthé Éva (1924–2004) volt Cecília, Várhegyi Márta Szilvia, Miska szerepét pedig felváltva játszotta Fehér Tibor (Pufi) és Csapó János.
A miskolci Csárdáskirálynők történetének volt egy érdekes epizódja: 1980-ban Jancsó Miklós rendezésében került színre Stein és Jenbach - tehát az 1916-os librettó - nyomán Hernádi Gyula által írt Csárdáskirálynő, die Csárdásfürstin von Miskolc alcímmel, amelyben Sylvát Csonka Zsuzsa, Anhiltét Várhegyi Márta alakította.
Az 1992-es Csárdáskirálynő megint az ’54-es változatban került színre Komáromy Éva „művészi jutalmául”, s ekkor Nagy Ibolya és Csonka Zsuzsa osztoztak Szilvia szerepén.
2004-ben pedig az utóbbi évek nagy miskolci primadonnáját, Seres Ildikót láthatjuk a Csárdáskirálynő Cecíliájaként.
Kornya István
(Az írás megjelenik a Színházi Esték legújabb, 60 számában.)
Kálmán Imre:
CSÁRDÁSKIRÁLYNŐ
operett két részben
Rendező: HALASI IMRE
A főbb szerepekben:
SERES ILDIKÓ, ÁRON LÁSZLÓ, Buch TIBOR, Domoszlai SÁNDOR
EPERJESI ERIKA, SZEGŐ ADRIENN, BOZSÓ JÓZSEF, KÁRPÁTI NORBERT, ÚJHELYI ISTVÁN, TEREMI TRIXI, STEINKOHL ERIKA, KECSKEMÉTI EDINA, KINCSES KÁROLY, MOLNÁR ERIK, LATABÁR ÁRPÁD, SOmló ISTVÁN
A premier időpontja
2005. november 4. péntek, 19 óra – Nagyszínház
A fotókat Vajda János készítette.
MISKOLCI NEMZETI SZÍNHÁZ3525 Miskolc, Déryné u. 1.
Postacím: 3501 Miskolc, Pf.: 113.
Internet: www.miskolcinemzetiszinhaz.hu
E-mail: barazda@miskolcinemzetiszinhaz.hu
Telefon: 06/46/516-737
Hozzászólás
| Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be! |
Hozzászólások
| Még senki sem szólt hozzá ehhez a cikkhez! Legyen Ön az első! |
