Ebből az anyagból nem lehetett volna igazán jó előadás. (Film volt, – azt Vinterberg jegyezte, - a többiek átírták.) És csak jó előadás lett, mert jól csinálták. – A színészek. (Kamarás Iván, Hegedüs D. Géza, Hegyi Barbara viszik az előadást, böcsületesen, hatásosan, jól..) Nem a gyerekmoleszta a baj, hanem az, hogy ezen az alapszálon felül, vagy ezen kívül nincs a darabban semmi. O’Neill, vagy Strindberg hasonló családi botrányból (rémségből) még hozott valami metafizikát – Vinterberg csak a pedofiliát, zaftosan. (Apukát például a katarzis kedvéért lehugyozzák a vége előtt…)
Mindegy, jól csinálják. Bár Eszenyi Enikő rendezés túl harsány. Nem is egészében, hanem mindjárt az elején. (Pindroch Csaba nagyon ordít, – egyébként soha nem volt ilyen jó…
Mi lesz később, gondoltam magamban. Lett valami – de más. (Részeg ordítozás, niggerezés, verekedés – nem sokkal halkabban…) Nem kell ennyire őrjöngeni a színpadon – vagy igen? Akkor meg kéretik repülősót osztogatni hányinger ellen…
Bocs, kicsit kiborultam. Semmi baj, minden oké. De hogy miért lett ez a darab világsiker?
Almási Miklós
(Thomas Vinterberg, Mogens Rukov, Bo Hansen: Az ünnep, Pesti Színház)
| Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be! |
| Még senki sem szólt hozzá ehhez a cikkhez! Legyen Ön az első! |
