A darabról:

Egyetlen nap. Az embernek nem sok, de egy kérésznek egy egész élet. Neki egyetlen napja van, hogy párt találjon magának, szaporodjon és a nap végén neki tényleg bealkonyul. (Még emésztőrendszere sincs, minek arra az egyetlen napra? Mintha Beckett találta volna ki…)
Darabunk hőse egy Tiszavirág, aki valami fatális tévedés folytán egy nagyvárosi csatorna partján bújik ki a bábjából. Hogy fogja így megtalálni magának az igazit? Szerencséjére vagy pechjére egy lakótelepi vérszívó banda megszánja őt. A Tetű, a Bolha, a Bögöly és a Szúnyog elhatározzák, hogy bearanyozzák rövidke életét, elviszik a legjobb bulikba, a legmenőbb helyekre és közben próbálják megkeresni neki az igazi társat. Csakhogy a Kemotox Bárban a helyi maffiafőnök, Don Go kinézi magának a lányt. („Igazi egyéjszakás kaland!”) A vérszívók megszöktetik Tiszavirágot, és közben még arra is jut idejük, hogy megakadályozzák az elvetemült Mutáns világuralmi törekvéseit. Minderre a természet gonosz szeszélye folytán 24 órájuk van, mint egy átlag akciófilmben.

Mi lesz a nap végén? Beteljesíti-e a sorsát a kérész?
Tömörített élet, egyetlen nap: lehet értelme?
Musical kicsit másképp.

A Tiszavirág:

Latin neve: Palingenia longicauda

A tiszavirág a kérészekhez tartozó nagy méretű faj (8-12 cm hosszú). Napjainkban már csak a Tiszában él, igen érzékeny a környezetére, védett faj.

Az életciklusok: a megtermékenyített pete lesüllyed a folyó mederfenékre, a kikelő lárva befúrja magát a meder falába és a víz felé nyitott vájatban él három évig. A lárvák (un. nimfák) több tíz-százezres példányszámú telepekben találhatók. Három év után ugyanazon nap ugyanazon órájában előbújnak az üregükből és a víz felszínére emelkednek. ( Nem tudjuk, hogyan csinálják – biológiai óra?!). A vízből kibúvó lárvák vedlenek és a belőlük kikelő szárnyas egyedek a víz felszíne közelében megkezdik rajzásukat. Néhány méter magasságú kavargó tömegben a hímek megkeresik párjukat, a levegőben párosodnak. A párzás után a hím rövidesen elpusztul, a nőstény a vízbe rakja petéit, majd követi párja sorsát. A víz felszínét elhalt tiszavirág-tetemek ezrei lepik el, lassan tovasodródva a folyóval.

Mindez néhány óra alatt, a szemünk előtt játszódik le, mint az átalakulás, a fajfenntartás, a halál és a továbbélés drámai megnyilvánulása. A peték lesüllyednek a meder fenekére. Aztán kezdődik előről minden, és ez így megy már több száz millió év óta. A védett tiszavirág nemcsak a Tisza jelképe, hanem jelzi a víz minőségét, a folyóban bekövetkezett ökológiai változásokat is. A tiszavirágzás látványos, egyedülálló jelenség Európában, és nálunk is egyre szórványosabb a környezet változása miatt.