„Örkénynél ’69-ben ironikus megjegyzés volt a vérzivatar, de közben előkerültek olyan fogalmazások a magyar közéletben, amelyek komolyan veszik ezt a szót. Ezért választottunk olyan címet, amely a négy Pisti színen tartásához jobban illik” – mondta Harsányi Sulyom László színházigazgató.

A darab kivételes dramaturgiai eszközzel él. Főszereplője, Pisti alakja megnégyszereződik, így járják be a magyar történelem viharos évtizedeit. Az előadásban folyton meghaló és mindig más-más figurákban újjáéledő Pistik különálló alakok, ugyanakkor együtt alkotnak valamit, amit a szemünk nem mindig lát egynek, holott valójában az. Az előadás szenvedéstörténet, amely megváltó áldozatát keresi.

Az előadásban a színészek több szerepet is alakítanak, így Pistiként találkozhatunk Mucsi Zoltánnal, Chován Gáborral, Honti Györggyel, akik évek óta rendszeresen játszanak Tatabányán, illetve Molnár Csabával, a Honvéd Kamaraszínház tagjával. Rizi, a jósnő szerepében Margitai Ági lép színpadra. A Jászai Mari Színházban ebben a darabban mutatkozik be Péter Kata, aki a szőke lány szerepében a fiatal nőt játssza.

A darab utolsó jelenetében a főhőst szembesítik összes eddigi életével, érdemeivel és bűneivel. „Én voltam a cirkusz porondjának hőse, és az első magyar anarchista, azonkívül zsoké is. (...) Én vagyok a Messiás, és az is igaz, hogy hazudtam, csaltam, megalázkodtam, egy személyben hóhér és áldozat voltam” – mondja.

És hogy kicsoda ő valójában? Örkény úgy fogalmazott: „azt hiszem én vagyok, mi vagyunk valamennyien.”

Az előadás díszlete több száz székből álló fal, amelyet színváltozáskor átfordítanak. Harsányi Sulyom László szerint „Pistinek lenni Magyarországon olyan, mint széknek lenni a bútorok között.”