A Játékszín egykori igazgatója, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja 76 éves korában, hosszan tartó, méltósággal viselt betegség után szerdán hunyt el.

Mint a minisztérium közleménye felidézi, Balázsovits Lajos 1946. december 4-én született Nagykanizsán. Középiskolásként kezdett el színházzal foglalkozni. 1965-ben nyert felvételt a Színház- és Filmművészeti Egyetemre, ahol 1969-ben szerzett diplomát. 1969-ben lett a Madách Színház társulatának tagja. 1974-től a Vígszínház tagja, majd 1979-től a Mafilm filmszínésztársulatát erősítette. 1982-től 1990-ig ismét a Madách Színház művésze volt. 1991-ben a Nemzeti Színházhoz szerződött, 1992-től 2012-ig pedig a budapesti Játékszínt igazgatta.

Balázsovits Lajos emlékezetes színpadi alakítást nyújtott az Éjjeli menedékhely (Alajoska), a Béla király (Béla király), Az ördög (János), az Isten, császár, paraszt (Husz János), a Tartuffe (Orgon), A hattyú (Ági Miklós), a Beatrix (Méz Béter), az Örvény (Zsenya), a Halálsakk (Dr. Goldberg), a Tornyot választok (Basirius Izsák), a Gázláng (Mr. Jack Manningham) és nem utolsó sorban az Őrült nők ketrece (Albin) című előadásokban.

Emellett több rendezése is látható volt a Játékszínben is, így a Jacobowsky és az ezredes, a Furcsa pár, a Black Comedy, a Szerelem, ó! és az Olympia.

Még pályakezdőként lett Jancsó Miklós állandó színészeinek egyike (Fényes szelek, Még kér a nép, Szerelmem, Elektra, Magyar rapszódia, Allegro barbaro, Szörnyek évadja, Isten hátrafelé megy, Kék Duna keringő, A mohácsi vész, Ede megevé ebédem). Más jelentős filmrendezők, köztük Makk Károly (Isten és ember előtt, Egy erkölcsös éjszaka), Mészáros Márta (Holdudvar) és Sára Sándor (Feldobott kő) alkotásaiban is játszott.

Munkásságának elismeréseképp 1982-ben Balázs Béla-díjat kapott, 1987-ben érdemes művésznek választották, 2015 óta pedig örökös tag a Halhatatlanok Társulatában. 2020-ban Nagykanizsa díszpolgárává választották. Balázsovits Lajos 2022-től volt a nemzet színésze.

(MTI)