Gera Zoltán Szegeden látta meg a napvilágot, édesapja, Hosszú Zoltán színész, édesanyja porcelángyári munkásnő volt. Fényképészinasnak tanult, de igazán a színház vonzotta, pályáját tizenhat évesen a budapesti Belvárosi Színházban kezdte, ahol apja - a Nemzeti Színház örökös tagja - rendező volt. Ahogy később nyilatkozta, apja mellett Páger Antalt és Bilicsi Tivadart tekintette példaképének. Pár hónap után azonban egy utcai incidenst követően - nem emelte meg kalapját a vele szembejövő színigazgató, Patkós György előtt - éppen apja rúgta ki a neveletlen színészegyesületi növendéket. 1940-től Inke Rezső vándortársulatával járta az országot, 1942-től az első magyar bábszínházban, a Nemzeti Bábjátékban lépett fel. 1944-ben Szegeden játszott az Ifjúsági Színház társulatával, a városban élte át a második világháború végét, majd a Városi Színház szerződtette epizodistának.

Háromszori próbálkozás után végre felvették a Színművészeti Főiskolára. Kollégistaként a British Councilba járt, ahol angol nyelvet tanult, angol könyveket kölcsönzött, s akadtak, akik a kor politikai légkörében arra gyanakodtak, London beszervezte. Végzése után, 1950-ben az akkor a Magyar Néphadsereg Színházának nevezett Vígszínházhoz került, de szerepekkel nem kényeztették el. Az ötvenes évek végén Drezdában Frau Palucca Európa-hírű táncintézményében pantomimet is tanult, "beszédes" színházi szerepek híján ebben a műfajban aratott sikereket Budapesten az Irodalmi, majd az Egyetemi Színpadon. Testbeszédes tudását kiválóan kamatoztatta későbbi emlékezetes szerepeiben is.

1964-ben megpályázott és meg is nyert egy kéthetes londoni Shakespeare-kurzust, de színháza nem támogatta útlevél-kérelmét, amit csípős hangú levélben megírt a pályázatot menedzselő British Drama Leaguenak. Mivel leveleit, telefonjait már régóta figyelték, lebukott és államellenes izgatás címén kilenc hónap börtönt kapott, állásából elbocsátották.

Szabadulása után Szolnokra szerződött, 1967-ben csatlakozott a Mikroszkóp Színpad alakuló társulatához. 1980-tól a Mafilm társulata, 1987-től a Radnóti Miklós Színház tagja volt. 1992-től szabadfoglalkozású színészként többek között a Budapesti Kamaraszínház (Tivoli) és a Vidám Színpad deszkáin lépett fel.

Gera Zoltán pályafutása során kiváló karakterszínészként a legtöbbször epizódszerepeket alakított, mindig úgy összpontosítva feladatára, mintha főszerepet játszana. Egy méltatója szerint: "Amint színre lép: elhelyezkedik idegen jellembőrökben. Nagy emberi tudással életet teremt maga körül. Zokszó nélkül szolgálja hivatását. Titokzatos prófétája a magyar színészetnek. Titkok tudója. Emberi talányok színes színpadra fogalmazója."

A színházi szerepek mellett az 1950-es évek közepétől több mint száz játék- és tévéfilmben tűnt fel. Olyan népszerű és méltán híressé vált filmekben játszott, mint a Bakaruhában (1957), a Külvárosi legenda (1957), a Fűre lépni szabad (1960), a Két félidő a pokolban (1961), a Meztelen diplomata (1963), Bástyasétány hetvennégy (1974), A napfény íze (1999), Prima Primavera (2009). Olyan legendás tévésorozatokban is a kamera elé állt, mint A Tenkes kapitánya (1963), a Bors (1968), a Mint oldott kéve (1983) vagy a Kisváros (1994). Külföldi filmekbe is meghívták, amit nyelvtudásának köszönhetett, hiszen az angol mellett németül és franciául is beszélt.

Aktív időszakában az egyik legtöbbet foglalkoztatott szinkronszínész volt, többször kölcsönözte hangját Walter Matthaunak és Lino Venturának. Legemlékezetesebb szinkronalakítása a Dallas című amerikai filmsorozathoz kötődik, amelyben éveken keresztül volt a családfő, Jockey Ewing magyar hangja. Népszerű rajzfilmekben is többször hallhattuk (Mézga család, Kérem a következőt!, Szaffi, Macskafogó, Hupikék törpikék). A szinkron- és filmszerepek mellett a nézők többször élvezhették humorát a tévé kabaréműsoraiban is.

Gera Zoltán 1985-ben lett érdemes művész, 1993-ban megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét. 2002-ben a 33. Magyar Filmszemlén életmű-díjjal ismerték el munkásságát, 2004-ben elnyerte a kiváló művész címet. 2012-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje csillaggal kitüntetést vehette át, 2013-ban Kossuth-díjjal tüntették ki színházi és filmszerepek magával ragadó, emlékezetes, kifinomult műveltséggel történő megformálásáért, sokoldalú és elmélyült művészetéért, példaértékű életpályája elismeréseként. 2014. április 22-én a Nemzet Színészévé választották.

Gera Zoltán 2014. november 7-én halt meg Budapesten. A Farkasréti temetőben kísérték utolsó útjára második feleségével együtt, aki egy nappal élte túl férje halálát.

(MTI)