Seregi Zoltán színházigazgató az olvasópróbán elmondta, hogy a két darabot eredetileg egymás utáni évadokban szerették volna színre vinni, a koronavírus-járvány azonban felülírta a terveket.

A mű komorabb a Tizenhárom almafánál, de az "ellenállhatatlan székely humor" ebben is benne van - fogalmazott a direktor, hozzátéve, hogy a "csavaros székely észjárás ütközik az elmebeteg, idióta kommunista rendszer kegyetlenségével".

A regényt a rendező, Kiss József alkalmazta színpadra. Az olvasópróbán úgy fogalmazott: a darab valóban drámaibb a Tizenhárom almafánál, rendezőként erősebben kell fogni a gyeplőt, hogy a végkifejlet ne legyen túl tragikus, de ne is menjen el a cirkuszi komédia irányába. A cél "mindenféle módon a besötétedő világot kinyitni, megemelni, művészettel csodálatosabbá tenni" - mondta.

Véleménye szerint a főszereplőnek, Tánczos Csuda Mózsinak olyan "elképesztő lelki ereje van, ami magával ragadja az embereket, ellenséget is baráttá tesz egy pillanat alatt". Ezt, akárcsak a székely furfangot és bátorságot, érdemes lenne "megtanulni, vagy legalább értékelni az anyaországi magyaroknak is" - fogalmazott.

A díszletet Horesnyi Balázs tervezi, aki a Tizenhárom almafa díszletét használja, de annak bábszínházi, komédiás vásári elemei nélkül. Két fő helyszínt képzelt el: egy nyári virágos rétet állít szembe egy Golgotához hasonlító, fenyegető szobával, "ahonnan már csak egy irányba vezet az út" - mondta el az olvasópróbán.

Igaz-Juhász Katalin jelmezei viszont teljesen eltérnek az előzménydarab stilizált, archaista jelmezeitől: realisták lesznek, de majdnem mindenki kap egy-egy eltúlzott részletet, egy nagy bajuszt, pocakot vagy furcsa hajat.

Cári Tibor zeneszerző a Tizenhárom almafa motívumvilágát idézi vissza dallamaival.

A főszerepet most is Tege Antal játssza, feleségét Liszi Melinda alakítja. A szereplők többsége több karaktert alakít, ahogyan azt a Tizenhárom almafában is tették. A főszereplők mellett Bartus Gyula, Czitor Attila, Szabó Lajos, Jancsik Ferenc, Szőke Pál, Tomanek Gábor és Csurulya Csongor láthatók.

A valós történelmi eseményekre épülő regény 1946 tavaszától, a bolsevista megszállástól az 1956-os magyarországi forradalom utáni erdélyi magyarellenes bosszúhadjáratig követi nyomon a Tánczos család történetét, és egy székely falu erőszakos elrománosításának stációit. Az 1956-os forradalom után a szomszéd román falu lakói népirtást rendeznek a helyi székelyek között, és egyre gyakrabban indulnak vagonok a falubeliekkel Dobrudzsába. Az elhurcoltak helyébe besszarábiai románokat telepítenek, a kötet végén Mózsival és feleségével is elindul a marhavagon a messzi lápvidék felé. A családból egyedül az időközben felnőtté cseperedett kicsi Mózsi marad meg szülőföldjén havasi bujdosóként.

(MTI)