A budai Stromfeld Aurél utcában áll az igazi század eleji hangulatú villa, hatalmas szobákkal, patinás festményekkel, régi bútorokkal, amely egykor a színészkirálynő otthona volt. A szép épület nemcsak a tragikus körülmények között elhunyt, jótékonyságáról és segítőkészségéről híres színésznő pihenőhelye volt, de menedéket nyújtott a német megszállás idején a kibombázott családoknak, katonaszökevényeknek, még tulajdon férjének, Germán Tibornak is, akit egyébként Auschwitzba deportáltak volna. A razziázások idején Bajor Gizi komédiázásával terelte el a nyilasok figyelmét, nehogy felfedezzék az elrejtett üldözötteket.

1951. február 12-én az egész országot megrázta Bajor Gizi különös (férjével együttes, máig is vitatott körülmények között bekövetkezett) halála. A megrendült ország Gobbi Hilda lelkes, kezdeményező készségének és munkájának köszönhetően halálának első évfordulóján a villában emlékszoba felállításával adózott a művésznő emlékének. Az épület földszintjén két másik kiválóság, Jászai Mari és Márkus Emília is helyet kapott.

A villa 1953-ban került az Országos Színháztörténeti Múzeum gondozásába, mely ellátta a múzeum szakmai felügyeletét és kezelését, s az emlékanyagot országos gyűjtéssel tovább gazdagította. Az új kiállítást 1974. május 26-án nyitották meg. 1989 májusában az épületet teljes felújítás és átalakítás céljából két évre bezárták. 1991-ben Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet néven került a közgyűjtemények közé, s kapuit ismét megnyitotta a látogatók előtt, külön emlékszobát szentelve Gobbi Hilda művészetének. 2002-ben újabb teljes felújítás és átépítés következett, melyet a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma támogatott.

A gyűjtemény fokozatosan bővült és gazdagodott, átfogva a Nemzeti Színház történetének több mint száz évét, négy nagy színésznő pályájának bemutatásával, külön-külön emlékszobákkal és gazdag interieurökkel. A Színészmúzeum mára valóságos színháztörténeti arcképcsarnok lett. Az első emlékszoba a Szigligeti korszakból származó Jászai Mari (1850-1926) színészéletművét dicséri. A klasszikus tragédiák fenséges nőalakjainak tökéletes megtestesítője, aki elsőként alakította Magyarországon az antik tragédia hősnőit, drámai fotók és korabeli emlékek között elevenedik meg. Pályája során több mint háromszáz szerepet játszott, közöttük húsz Shakespeare hősnőt formált meg.

A Paulay-korszakból kiemelkedik Márkus Emília (1860-1949) "a szőke csoda" pályafutása. A festői termetű, imponáló fellépésű színésznő királynői tartása ma is rabul ejti a múzeumlátogatót. A játékában drámaiságot és humort elegyítő európai rangú színésznő 1928-ban lett a Nemzeti Színház örökös tagja. Legendás volt utánozhatatlan hangja és beszédművészete, emlékezetesek Júlia, Ofélia, Cressida, Desdemona, Kleopátra, Stuart Mária, Nóra, Mirigy szerepeiben nyújtott alakításai.

Hevesi Sándor és Németh Antal igazgatói működésének idején a színház repertoárja Bajor Gizi szerepeire épült. Klasszikus és modern, drámai és vígjátéki műfajban egyaránt páratlan alakításokat nyújtott. Játékát a pontos kidolgozás, szerkesztés, mimikai készség, drámai erő, ugyanakkor játékosság és humor jellemezte. A kiállított dokumentumokból is nyilvánvaló, hogy a legellentétesebb figurák megteremtését is könnyedén oldotta meg. Haláláig tagja volt a Nemzeti Színháznak. Főbb szerepeiből - Júlia, Minna von Barnhelm, Zilia, Anna Karenina, Lady Milford - ad ízelítőt a múzeum emlékszobája.

A kiállítás a Marton Endre-Major Tamás-korszakkal folytatódik egészen a nyolcvanas évek elejéig, Gobbi Hildáig. A sokoldalú, elmélyült belső ábrázolással, karikírozó képességgel dolgozó színésznő legkiemelkedőbb alakításainak ereklyéit láthatjuk: Szent Johanna, Karnyóné, Mirigy, Aase, Rizi a Pisti a vérzivatarból, a Vénasszony a Csirkefejből.

A Színészmúzeum többi emléke további 300, főként XX. századi művészt mutat be, közöttük látható Rózsahegyi Kálmán, Német Antal, Jávor Pál, Olty Magda, Váradi Hédi, Tímár József és alkotótársaik. A magyar színház legkedveltebb műfajának, az operettnek külön termet szenteltek a rendezők, ahol a zenés színház legnépszerűbb sztárjai vonulnak fel Blaha Lujzától Fedák Sárin át Honthy Hannáig, de láthatók a Latabárok, Sárdi János és Rátonyi Róbert emlékei is. Helyet kapott itt az operett-komponista Huszka Jenő, Kálmán Imre, Lehár Ferenc. Ízelítőt láthatunk a táncművészet hazai történetéből a Táncarchívum anyagainak gazdag dokumentumain keresztül. A mozdulatművészet képviselői közül Dienes Valéria, Szentpál Olga, valamint Mirkovszky Mária neve emelkedik ki, de megtalálhatók a balettművészet reprezentánsai is Pallay Annától Eck Imréig. A magyar néptáncművészet is kiemelkedő helyre került a gyűjteményben. Tanúi lehetünk a művészeti ág fejlődésének Szabó Ivántól Vásárhelyi Lászlóig. A kulisszák között című kiállításon keresztül pedig a színházi előadás létrejöttének titkait leshetjük meg az olvasópróbától a premierig.

Az emlékszobák mellett időszaki kiállítótermek szolgálnak fotók, jelmezek, festmények bemutatására. Külön említést érdemel a múzeum új rendezvényterme, mely előadóestek, pódiumbeszélgetések, felolvasások, szakmai beszélgetések lebonyolítására szolgál. Célja, hogy teret biztosítson a színházi szakma és a közönség számára közös programok szervezésére, találkozásra.

A múzeum együtt élteti a múltat és a jelent, védi az emlékeket a megfakulástól, a közönséget a felejtéstől.

(MTI-Panoráma - Weberné Zsikai Mária, Sajtóadatbank)