A színház MTI-hez eljuttatott közleménye szerint a Tengeren egyszerre realista és baljós történet, amely finom fekete humorral mesél az emberi gyarlóságról, a bűntudatról és a megbocsátás lehetőségéről.

A darab története egy dublini külvárosi lakásba vezet, ahol karácsony estéjén négy férfi gyűlik össze. Az otthon inkább emlékeztet egy kocsma hátsó szobájára, mint ünnepi menedékre: lepukkant, sivár tér, ahol - ahogy a szerző írja - "nem látszik a női kéz nyoma". Sharky hosszú idő után tér vissza ide, hogy segítsen frissen megvakult testvérének. A találkozás apropója egy baráti kártyaparti, régi ismerősökkel, megszokott szófordulatokkal, félig kimondott mondatokkal. Az este azonban váratlan fordulatot vesz, amikor megérkezik egy titokzatos vendég, és a játék tétje hirtelen sokkal nagyobb lesz, mint egy egyszerű lapjárás - írják a darab ismertetőjében.

Kiemelik: az előadásban Szabó Győző, Szervét Tibor, Tamási Zoltán, Domokos László és Görög László olyan figurákat formálnak meg, akik mind hordozzák saját múltjuk terheit, és akiknek talán most utoljára van esélyük változtatni.

A közleményben idézik Kelemen Józsefet, a színház főrendezőjét, aki elmondta: Conor McPherson darabjait gyakran az ír irodalom egyik visszatérő témájával, az alkoholizmussal azonosítják, ám a Tengeren ennél jóval összetettebb. A történet középpontjában a megváltás és a kárhozat kérdése áll: vajon létezik-e második esély, és ha igen, ki élhet vele?

A rendező szerint a szerzőt két erős inspiráció vezette. Az egyik egy 8. századi óangol vers, A tengerész, amely egy száműzött ember lelki vergődését mutatja meg a jéghideg tengeren. Ez a kép - a magány, a fagy és az Istent kereső ember - mélyen áthatja a darab hangulatát. A másik inspiráció egy írországi barlang, ahová az évben mindössze egyetlen napon, a téli napfordulókor süt be a napfény. Ez a ritka pillanat a darab egyik kulcsgondolatát sűríti magába: a fény ritka, de létezik - vagyis még a legsötétebb élethelyzetekben is van remény.

Mint írják, a darabban az egyik szereplő vak, a másik szemüveg nélkül alig lát: a fizikai nemlátás lelki állapottá válik. A szereplők nem akarnak szembenézni saját lecsúszásukkal, azzal, hogy mennyire kisiklott az életük. Ehhez társul az alkohol, amely szintén a nemlátás eszköze: segít elviselni azt, ami józanul elviselhetetlen. Mégis, ezek az emberek nincsenek teljesen egyedül. Bár magányosak és sérültek, együtt vannak, és ez az együttlét ad némi erőt a túléléshez - áll a darab ismertetőjében.

A magyar szöveget Upor László jegyzi, a látványvilág Bagossy Levente munkája, a jelmezeket pedig Cselényi Nóra tervezte. "Minden részlet azt szolgálja, hogy a néző ne kívülállóként figyelje az eseményeket, hanem úgy érezze: ő maga is ott ül az asztalnál, a kártyalapok és a kimondatlan titkok között" - írják a közleményben.

(MTI)