A szervezet MTI-hez hétfőn eljuttatott közleménye szerint a Színházi Kritikusok Céhe 2022-ben alapította meg a Jövő díjat, amellyel első alkalommal két színházi nevelési társulatot, a Káva Színházat és a Kerekasztal Színházat ismerték el. A következő évben a Soltis Lajos Színházat, 2024-ben a Stereo Aktot tüntették ki, 2025-ben pedig az Apertúra kapta meg a díjat.

A céhtagok szavazatai alapján idén a Baltazár Színházé az elismerés, amelyet szeptember 20-án adnak át a 47. Színikritikusdíj-átadó gálán, az Eötvös 10-ben.

A közleményben idézik Lénárt Gábor laudációját, aki hangsúlyozta: Elek Dóra a Baltazár Színház 1998-as megalapításával nem terápiás csoportot, szabadidős foglalkozást vagy jótékonysági kezdeményezést indított útjára, hanem színházat alapított. Olyan színházat, amelyben a fogyatékossággal élő résztvevők alkotóművészként lépnek színpadra.

Felidézte: a társulat alapításakor Elek Dóra feltette az akkori csoport tagjainak a kérdést, hogy ki akar színész lenni, ki akarja a színházat hivatásának választani. Akik igent mondtak, saját jövőjüket meghatározó döntést hoztak, s ezzel a színház munkává, felelősséggé, hivatássá, az önálló önkifejezés lehetőségévé vált számukra. A kezdeti szerdai foglalkozásokat felváltotta a mindennapos próbamunka, amelyből értékes előadások születtek, és termékeny alkotói pályák bontakoztak ki - írta.

Hangsúlyozta: a Baltazár Színház jelentősége nem pusztán abban áll, hogy lehetőséget teremt azoknak, akik a művészeti életben szinte láthatatlanok, mert a színházi intézményrendszer útjai jórészt zárva maradnak előttük. Ennél sokkal radikálisabb dolgot tett: nem kérte a közönséget, hogy elnéző legyen, épp ellenkezőleg, arra szólított fel mindenkit, hogy szakmailag egyenrangúként tekintsen a színészeire - emelte ki.

A Baltazár társulatában 28 éve folyik a következetes munka, az előadásokban fogyatékossággal élő és nem fogyatékossággal élő színészek, zenészek, művészek dolgoznak együtt, a Baltazár Művészeti Központban pedig olyan képzés jött létre, amely ott nyit utat, ahol az intézményes oktatás nem kínál továbblépési lehetőségeket.

Kiemelte: a társulat ma már európai szakmai együttműködések résztvevőjeként is azt képviseli, hogy a kulturális élethez való hozzáférés és az alkotás lehetősége nem kedvezmény, hanem jog. A fogyatékossággal élő művészek színpadi alkotótevékenységének nem a terápiás gyakorlat az elsődleges célja, hanem - mint minden művészet - a létrehozott teljesítmény teremtő értékét hivatott kifejezni.

"A Baltazár Színház története egy olyan színházi kultúrát előlegez meg, amelyben a különbözőség nem akadály, hanem az együttműködésen alapuló alkotás egyik forrása" - áll a laudációban, amelyben Lénárt Gábor kiemelte: a Színházi Kritikusok Céhe a Jövő díjjal ezt a művészi hitvallást és - ezt a jövőt - ismeri el.

(MTI)