A 33 évig emigrációban élő lengyel irodalmár Tangó című drámájának bemutatójára látogatott a Gárdonyi Géza Színházba.

A szerző elsősorban a betegsége óta eltelt időről, lábadozásáról beszélt a sajtónak.

Mint elmondta: agyvérzését követően újra kellett tanulnia emlékezni és beszélni. A lábadozás során egyszer csak álmában megjelent egy ember, aki Baltazárnak nevezte őt el. Ennek nyomán születetett részletes önéletrajza Baltazár címmel, aminek érdekessége, hogy ez az egyetlen műve, aminek nem fikció az alapja - mesélte el hagyományos abszurd, fekete humorához híven a világhírű szerző, hogyan erősítette meg a betegsége az intuitív képességeit.

A színházról faggatódzó, a színháznak a posztkommunista országokban betöltött szerepéről tudakozódó újságírók meglepetésére Slawomir Mrozek azt válaszolta, hogy amióta öregszik, egyre kevésbé érdekli a színház. Ennek ellenére örül annak, hogy Magyarországon igen sokat játsszák a darabjait. Ez utóbbi anyagilag sem jön rosszul - jegyezte meg.

Kiderült még, hogy a magyar szerzők közül Máray Sándor az egyik kedvence. Mint mondta, Máray gondolkodása és irodalmi felfogása hasonlít az övéhez.

A Radoslav Milenkovic által színpadra állított Tangó, avagy a lázadás lehetetlensége című abszurd darabhoz hasonló játék az 1990-es évek óta nem jelent meg az egri színpadon. Témája, Mrozek többi művéhez hasonlóan, korunk személyiségválsága, az elidegenedés. Groteszk vagy abszurd helyzeteket, modelleket állít színpadra szerző. A darab alapkonfliktusa a kulturális hagyomány és modernség szembenállása.

A Tangó a kultúra tragikomédiája. A rendező jellemzése szerint az emberi értelem fogódzó nélkül, tehetetlenül áll a XX. század valóságában, az összekuszálódott társadalmi állapotok és emberi viszonyok előtt, immár teljesen elveszítve értelmező és irányító szerepkörét, csupán sodródik az eseményekkel.

Slawomir Mrozek 1930-ban született a Krakkó melletti Borzecinben. Hazáját 1963-ban elhagyta, majd Franciaországban telepedett le. Művészeti Pályáját karikaturistaként kezdte a Szpilki című lapnál, a lengyel „Ludas Matyinál", majd 1957-ben írta meg első drámáját.

Egyaránt tiltakozott Csehszlovákia 1968-as megszállása, illetve az 1981-es lengyel szükségállapot bevezetése ellen. Műveit ezért hazájában egy időre be is tiltották.

(MTI)