Carlo Goldoni emlékezéseiből kiderül, hogy a szerző 1762-ben elfogadta a párizsi Comédie Italienne meghívását, és – miután Pietro Chiari és Carlo Gozzi írótársai-riválisai teljesen ellehetetlenítették a helyzetét Velencében – végleg Párizsba költözött. Velencében bemutatott utolsó darabjával, A karnevál utolsó éjszakájával hazájától búcsúzott.

„A darab nagy sikert aratott, vele zárult az 1761. színi évad; ez a húshagyókeddi est életem legemlékezetesebb percei közé tartozik, mert a terem csak úgy visszhangzott a tapstól, meg a lármát átszövő, tisztán érthető kiáltásoktól: Kellemes utazást! Jöjjön vissza! Visszavárjuk!” – idézte a szerző visszaemlékezését a színház.

„Carlo Goldoni korának leghatásosabb színpadi szerzője és újítója volt, aki végignevetett és -nevettetett egy izgalmakkal teljes évszázadot” – olvasható az előadásról a műsorfüzetben.

Az összegzés szerint családja a lehető legkonvencionálisabb foglalkozást (ügyvéd) választotta számára, Goldoni igazi közege azonban a színház volt, amelyben valóságos forradalmat vitt végbe. Az olasz vásári komédia hagyományait megtörve, maszkok és jelzések helyett hús-vér figurákat, izgalmas és bonyolult jellemeket állított színpadra, a vázlatos, rögtönzött párbeszédeket pedig előre megírt, irodalmi szöveggel helyettesítette.

Goldoni legérettebb vígjátékai a műfaj többi remekművéhez hasonlóan leginkább tragikomédiák, amelyekben a „vérbő helyzetkomikum mögött felsejlik a fény-árnyék kettősségéből fakadó rezignált szomorúság, keserű vagy megbocsátó irónia emberi esendőségünk fölött” – írták a darabról.

A karnevál utolsó éjszakáját Török Tamara fordításában játssza a Katona József Színház.

Az előadásban Bezerédi Zoltán, Pálmai Anna, Ötvös András, Ujlaki Dénes, Bodnár Erika, Kocsis Gergely, Fullajtár Andrea, Nagy Ervin, Jordán Adél, Szirtes Ági, Máthé Erzsi és Máté Gábor is színpadra lép.