A Jászai Mari-díjas színész március 7-én, életének 55. évében hunyt el.

Szakácsi Sándor a Színház- és Filmművészeti Főiskolán 1974-ben végzett Várkonyi Zoltán osztályában, azután a szolnoki Szigligeti Színházhoz szerződött. 1975-től a Vígszínház, 1987-től a József Attila Színház tagja volt, majd 1989-től szabadúszóként dolgozott. 1992-ben lett a Nemzeti Színház, a mai Pesti Magyar Színház társulatának tagja.

Vendégművészként játszott a Rock Színház, a Szabad Tér Színház, az Új Színház, a Gyulai Várszínház, az Esztergomi Várszínház produkcióiban is.

A Pesti Magyar Színházban tavaly decemberben Csengey Dénes A cella című művében Villon szerepét játszotta, valamint Pozsgai Zsolt Szeretlek, fény! című darabjában lépett színpadra.

Szakácsi Sándor művészi tevékenységét 1985-ben Jászai Mari-díjjal, 1986-ban Hegedűs-gyűrűvel, 1992-ben Őze Lajos-díjjal, 2000-ben Ivánka Csaba-díjjal ismerték el. A Sík Ferenc Alapítvány különdíját 2002-ben, a Főnix-díjat 2003-ban kapta meg.

Fontosabb színpadi szerepei: Liliomfi (Liliomfi), Csongor (Csongor és Tünde), Szakhmáry Zoltán (Úri muri), Lysander (Szentivánéji álom), Hamlet (Hamlet), Kiprios Jézus (Sztárcsinálók), Che (Evita), Trigorin (Sirály), Biberach (Bánk bán), Don Quijote (La Mancha lovagja), Gorcsev Iván (Láthatatlan légió), De Sade márki (Marat/Sade), Malvolio (Vízkereszt, vagy amit akartok).

Több filmben is játszott, láthatták a nézők egyebek mellett az Elveszett illúziók (1982), a Hatásvadászok (1982), az Eszkimó asszony fázik (1983), az István, a király (1984), a Redl ezredes (1984), a Képvadászok (1985), a Peer Gynt (1988), A hétfejű tündér (1997), valamint A Szent Lőrinc folyó lazacai (2002) című műben.

Számos rádiós alakítás és szinkronfőszerep is fűződik Szakácsi Sándor nevéhez.