„Abban, hogy felnőtt emberek estéről estére mások bőrébe bújva mutatják meg önmagukat, méghozzá életre-halálra, s mindezt más emberek egymás alatt, mellett, fölött üldögélve szenvedélyesen bámulják, önmagukat ismerve fel a játszó személyekben estéről estére, nos, abban van valami gyönyörű képtelenség" - olvasható A verejték luxusa című dokumentumban, amelyet a Nemzetközi Színházi Intézet Magyar Központja juttatott el hétfőn az MTI-hez.

Parti Nagy Lajos üzenetében hozzátette, hogy ezt a képtelenséget tartja a színházművészet fő hajtóerejének, azt, hogy „megismételhetetlen, hogy aviasztikus, tehát örök".

Mint írta, az előadásokat ki-ki hazavihetné DVD-n és lejátszhatná tűzfalnagyságú képernyőjén, ennek ellenére a „közös lélegzet kifogyhatatlan".

„Épületeket be lehet zárni, előadásokat szét lehet heccpolitizálni, de a színházat, mint néző és színész áhítatos performance-át nem lehet megszüntetni" - fogalmazott a költő.

Véleménye szerint „minél kevésbé kéne lennie, annál jobban kell a színház".

„Kell a színpadi huzat rebbenése a néző arcán, kell a por, a lámpahő és a verejték finom emberszaga, kell a jelentő emberi test, melyet más testek megfeszítve figyelnek. Kell, de nem muszáj" - mutatott rá.

Parti Nagy Lajos kiemelte, hogy a művészet luxus, így luxus a színházművészet is, ám e kijelentésben nincs semmi elitizmus.

„A színház luxus, mint a nevetés, a sírás, a szappan vagy a naplemente. Nélküle lehet élni. Csak érdemes-e?" - zárta sorait.

Lakos Anna, Nemzetközi Színházi Intézet Magyar Központjának elnöke elmondta: kivételes, de nem az első alkalom, hogy Magyarországon nem a nemzetközi üzenetet olvassák fel, hanem magyar művészt kértek fel a köszöntő megírására.

Hozzátette: a nemzetközi üzenet a háború és a színház viszonyát taglalja, amely ma Magyarországon nem aktuális. Parti Nagy Lajost azért kérték fel, mert darabok írójaként és fordítóként sok oldalról ismeri a színház intézményét - közölte.

A színházi világnap ez évi, hivatalos üzenetét Sejk Szultán bin Muhammad al-Kászimi, az Egyesült Arab Emírségek Szövetségi Nemzeti Tanácsának tagja fogalmazta meg, aki kultúrapártoló és szerzői tevékenységéről is ismert.

A világnapot a Nemzetközi Színházi Intézet (ITI) bécsi közgyűlésének határozata alapján 1962 óta tartják meg március 27-én, annak emlékére, hogy 1957-ben ezen a napon volt a Párizsban működő Nemzetek Színházának évadnyitója.

A szervezők célja, hogy felhívják a figyelmet a színházművészet, tágabb értelemben a kultúra fontosságára, tisztelegjenek a színészek, színházi dolgozók előtt, s kérjék a közönség szeretetét, támogatását.