Sohasem tudjuk, mi történik a következő pillanatban. Mert mindig meglep, új és újabb csodákat oszt meg velünk. Kinyit egy ajtót, majd hirtelen becsukja előttünk. Ő irányít, mi meg boldogan követjük őt. Nem csinál mást, csak énekel – és érez.

Bátor művész, bátor nő. Nincs szüksége szavakra, nem kezd bájosan fecserészni a nézőkkel. Ezen az esten a tartalom teremti meg a formát.

A publikum máshoz szokott, s talán kicsit meg is lepődik, de hamar rájön: nem számít, mert cserébe igazi érzéseket kap. És még valami mást is, ami felkavar, ami kizökkent, ami – ha csak egy pillanatra is, de – mássá tesz. Valamit, ami kimondhatatlan.

Szilágyi Enikő pedig csak énekel, egyik dalt a másik után. Magabiztosan áll előttünk, s nem szégyelli szívének legapróbb, legtitkosabb rezdülését sem. Lelke legmélyéig lemeztelenedik, pőrére vetkőzik, gyönge, esendő, de mégis nagyon erős. Izgalmas titkok lengik körül.

Biztos kézzel vezet minket az érzelmek hullámzó útvesztőjében. Profi színésznő, aki tud bánni a hangjával, a testével és a közönségével is. Érzéseket mutat és közvetít. Mindenkinek úgy, ahogy azt önmaga szeretné megélni.

Mi pedig elvarázsolva hallgatjuk őt; a színésznőt, az embert, aki magáról, nekünk, rólunk énekel ezen a feledhetetlen estén: szavak nélkül, sanzonok segítségével mutatja meg mindazt, ami a szavakon túl van.

Kis történetek, villanásnyi életek, sorsok – három-négy percben elmondott drámák. Csupa  életre kelt sanzon – ami zsigerekig hatol.

C.J.

(Picasso-Örökkévalóság - L' Eternite Picasso – Szilágyi Enikő zenés irodalmi estje)

Fotók: Fábián Évi