Konter László kiemelte: a színházak esetében nem az a helyzet, mint a kórházaknál, ahol azt mondják, nincs rá szükség és bezárják. A színházaktól megvonják a pénzt, ám a teátrumra igényt tartanak - mutatott rá a Békés Megyei Jókai Színház igazgató-főrendezője.

Más személyi feltételek esetén viszont a selyemzsinór divatos, díszes nyakkendővé is változhat - jegyezte meg Éless Béla, a Budaörsi Játékszín direktora, folytatva Konter László gondolatát.

„Ahány város, annyiféle alaphelyzet van" - hangsúlyozta Bodolay Géza, a kecskeméti színház igazgató-főrendezője, aki szerint a színházigazgatók kiválasztásánál elsősorban a szakmai és nem a politikai megítélésnek kellene a döntőnek lennie.

Konter László erre reagálva elmondta: szakmai berkekben „van egy olyan érzület", hogy több helyen nem akarják megvárni a színházigazgatók megbízatásának lejártát, hanem előre akarják hozni a váltást. Hozzátette, hogy ez nem feltétlenül az adott színházigazgató egzisztenciális problémája csupán, hanem bizonytalanságot szül a társulatban, de az egész hazai színházi életben is.

„A direktor-mozgatások együtt járnak azzal is, hogy jószerével az egész társulat mehet és jön egy másik" - vélekedett a békéscsabai színidirektor, hangsúlyozva: olyan "meggondolatlanságokat és hirtelenkedéseket" lehet tapasztalni, amelyeknek nem látni az okát, illetve "nem látni azt, amitől a dolog jobb vagy szakmaibb lenne".

Konter László úgy vélte: a magyar színházművészet „erőteljes szétdúlása", de legalábbis erre irányuló kísérletek tapasztalhatóak.

Éless Béla a fenntartókat kritizálva kijelentette: amire a színházigazgatók szegődtek, s amit a színház működésének pénzügyi alapjaként nekik felkínáltak, azt később nem teljesítik.

Korcsmáros György, a Győri Nemzeti Színház elbocsátott igazgatója úgy vélte: a fenntartók egyoldalú szerződésszegést követnek el, amikor nem biztosítanak legalább inflációkövető anyagi támogatást az intézményeknek.

Harsányi Sulyom Lászlónak, a tatabányai Jászai Mari Színház igazgatójának közlése szerint az idén összesen több mint 300 millió forinttal csökkent csak a vidéki színházak költségvetése a múlt évihez képest.

Rácz Attila, a veszprémi Petőfi Színház igazgatója úgy vélte: a színházak működési körülményeinek tisztázatlansága következtében előfordulhat, hogy egy, ma jónak tartott igazgatói döntés miatt egy fél év múlva akár fel is állíthatják helyéről a direktort.

Kőváry Katalin, a veszprémi színház művészeti vezetője ugyanakkor arra hívta fel a figyelmet, hogy a szakmán belül is nagyon eltérő nézetek ütköznek. Mint mondta, ezek nem segítenek elérni azt a célt, hogy egyértelmű szakmai védelme legyen a színházaknak.

A Veszprémben tartott találkozón 17 vidéki színházból 11 képviseltette magát.

(MTI)