A tárlatról szóló ismertető szerint Izsák Mária fotográfus két sorozatot is készített a három évvel ezelőtt autóbalesetben elhunyt színművészről.

Az első fotósorozatot még 1994-ben középiskolai feladatként, Alkotó címmel fényképezte Izsák Mária, aki - mint írja - véletlenül találkozott Bubik Istvánnal.

„Az akkori Művész Színház művészbejárója előtti járdaszegély mellett láttam meg a VW Bogarában, épp újságot olvasott, majd felnézett és rám mosolygott. Csak az villant be, hogy egy ismert színész, de nem tudtam hirtelen, hogy hívják. Odamentem hozzá, mert már szorított a határidő az iskolai feladattal. És ő kötélnek állt" - írja Izsák Mária.

Egy évtizeddel később ismét felkérte a színészt egy sorozatra, mert - ahogy fogalmaz - kíváncsi volt rá, „az emberre, arra, hogy mennyit változott tíz év alatt" és arra, hogy fotósként meglátja-e ezt a különbséget.

„Kiderült, hogy a kemény, férfias külső egy rendkívül érzékeny embert takar. A legapróbb dolgokra is odafigyelt a közös munka során. Mikor például morogtam, hogy nincs elég fény az öltözőben, a legközelebbi fotózáson már minden lámpában volt erős izzó" - emlékezik vissza az ajánlóban Izsák Mária, aki akkor három hónapon át dolgozott együtt Bubik Istvánnal.

A kiállításon a 2004-ben, a színész halála előtt fél évvel készült fotósorozatot láthatja a közönség.

A 2004 novemberében, 46 évesen elhunyt színművész pályája során tagja volt a Nemzeti Színháznak és a Thália Színháznak, 2000-től az Új Színház tagjaként dolgozott. Munkáját 1985-ben Jászai Mari-díjjal és Rajz János-díjjal, 1988-ban Magyar Művészetért Díjjal, 2000-ben érdemes művész kitüntetéssel ismerték el.