Mertz Erzsébet néven Budafokon született. 1945-ben lett az Országos Színészegyesület Színiiskolájának hallgatója, majd 1948-ban friss diplomával a zsebében a Vígszínházhoz szerződött. 1952-ben Pécsre, aztán az ország első számú társulatához, a budapesti Nemzeti Színházhoz került, 1983-ban a Katona József Színház tagja lett.

Rendkívül sokoldalú művész, zengő, tiszta hangjával gyönyörűen beszéli a magyar nyelvet. Alkati adottságai miatt - királynői tartás, zengő, mély orgánum - pályája kezdetétől fogva sok klasszikus hősnő, és kemény, nagyszájú, olykor brutális nőalak szerepének megformálását bízták rá. Fenséges volt mint Klütaimnésztra (Aiszkhülosz: Oreszteia), Margit királynő (Shakespeare: III. Richárd), Xiména (Corneille: Cid), Martirió (Lorca: Bernarda Alba háza), Gertrudis (Katona: Bánk bán), Rhédey Eszter (Móricz: Úri muri), Goneril (Shakespeare: Lear király).

Csakhamar kiderült, hogy a humora is kiváló, karikírozó képessége vígjátékokban kitűnően érvényesült: Kamilla (Szigligeti: Liliomfi), Kukuskina (Osztrovszkij: Jövedelmező állás). Televíziós kívánságműsorokban ma is rendszeresen kérik a nézők egyik emlékezetes sikerét, a Balázs Péterrel közös, fergeteges humorú kabaréjelenetet, amelyben egy írástudatlan, idős parasztasszonyt alakít. Tábori Nórával együtt évekig ők voltak a Szeszélyes évszakok Juliska-Mariska párosa.

Máthé Erzsi több filmben és tévéjátékban szerepelt: Külvárosi legenda (1957), Égrenyíló ablak (1959), A hamis Izabella (1968), Nem élhetek muzsikaszó nélkül (1979), A szeleburdi család (1987). Ő játszotta Marjáknét, a házvezetőnőt a Fekete város című Mikszáth-regény nagy sikerű, Zsurzs Éva rendezte televíziós változatában.

Pályájának íve nem volt mindig töretlen. 1966-ban úgy érezte, elég volt: egy egész évadot kihagyott, Marokkóba követte a férjét. Amikor hazatért, a szakma, a kritikusok és a közönség is szeretettel, várakozással fogadta.

Megalakulása óta hűséges tagja a Katona József Színháznak, ahol jó szerepeket kap és szeretetteljes légkör veszi körül. Számára a színészet hivatás. Erről egy alkalommal úgy nyilatkozott, hogy ő mindig csak és kizárólag a színészetnek élt, együtt akart élni a szerepekkel, a külvilág számára nem létezett. A színpad az igazi szerelme, nélküle elárvultnak érzi magát, haza is mindig csak vendégségbe járt.

Csaknem hatvan éve szolgálja Tháliát, és mindent megkapott, amit ezen a pályán kapni lehet. Kétszeres Jászai Mari-díjas (1956, 1971), érdemes művész (1976), kiváló művész (1981), Kossuth-díjas (1985), a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja (1998), 2000 óta a Nemzet Színésze. 2004-ben a legjobb női mellékszereplőnek járó Vastaps díjjal tüntették ki, az idei, 38. Magyar Filmszemlén életműdíjat kapott. A Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjével 1997-ben tüntették ki.

(MTI-Panoráma - Sajtóadatbank)