„Azt mondják, disznók tudnak lenni a férfiak, de aztán épp ellenkezőleg is. Mi egy disznó ellenkezője?”

        Elfriede Jelinek – Gerzsenyi Bea – Tamás Zsuzsa

                                           Szerető nőd

Elfriede Jelinek Kis csukák című regényének színpadra alkalmazása kihívás a dramaturg, a rendező és a színészek számára egyaránt. Jelinek regénybeli szórengetege fojtogató légkört teremt. A dramatizálás során kitörést nyújthat vagy legalábbis az önreflexió esélyét teremtheti meg a figurák szavak általi életre keltése. Ugyanakkor a szereplők nem rendelkeznek saját identitással, helyzetüket a társadalom determinálja. Választani a lehetséges életformák között nem lenne nehéz, csakhogy választás nincs Brigitte és Paula számára, és itt kezdődik a keserűség. Életüket elszigeteltség, kapcsolatbeli nehézségek és a társadalom gépies konformizmusának való teljes kiszolgáltatottság jellemzi. Mint ahogy az erotikát is felemészti e kispolgári lét reménytelen mechanikája. Van-e szabadságuk ezeknek a nőknek, akik sorsuk jobbra fordulását egyedül a szerelemben látják? Főleg ott, ahol szociálisan attraktív férfiakból is kevés akad. Ugyanazt a sorsot járják be anyák és lányaik. Persze egy-egy nő megkísérli olykor, hogy az elmenő élethez csapódjék, kicsit elbeszélgessen. Ennek a próbálkozásnak lehetünk tanúi e színházi kísérletben.