Thurmayer Idaként született 1907. szeptember 28-án, Rákospalotán. Már igen fiatalon kedvet kapott a színészethez, tehetsége révén felvételt is nyert az Országos Színművészeti Akadémiára, itt azonban csak egy évet töltött el. Első sikerét 16 évesen aratta a Belvárosi Színházban, a Darázsfészek című darabban. Ezt követően megfordult a Reinaissance Színházban, a Magyar Színház, a Művész Színház, a Royal és a Pesti Színház, a Madách Színház, valamint az Operett Színház deszkáin is, a háború idején, 1944-ben a Nemzeti Színházhoz szerződött.

1945-ben eltiltották a szerepléstől, de hamarosan újra a világot jelentő deszkákon láthatta a közönség: játszott a Művész Színházban, a Magyar Színházban, s visszatért az Operett Színház falai közé is. A háború utáni évtizedben a Kamara Varieté, valamint a Vidám Színpad közönsége előtt is megcsillanthatta kiváló, kifinomult humorral átszőtt játékát.

Az 1956-os forradalom idején férjével, a neves színműíró Békeffi Istvánnal úgy döntöttek, hogy elhagyják az országot, Olaszországban, Svájcban, illetve Nyugat-Németországban éltek. Tizennyolc év távollét után tértek haza Magyarországra, ahol a színésznő 1977-től közel másfél évtizeden át a Thália Színház társulatának volt a tagja.

A kezdetben naiva szerepekben sütkérező Turay Ida olyan filmsikereknek volt részese, mint az Ez a villa eladó, A kölcsönkért kastély, az Egy szoknya, egy nadrág, a Janika (amelyet férje kifejezetten az ő számára írt), a Déryné, a Csínom Palkó, vagy éppen a Te rongyos élet. Színpadon is legalább ilyen sikeres volt, legemlékezetesebb alakításai Shakespeare Makrancos Katájához, illetve G.B. Shaw Pygmalionjának Elizájához fűződtek.

A közönségkedvenc művésznő, akit mindenki csak Dusikának szólított, 1987-ben érdemes művészi kitüntetést kapott.

1997. június 2-án egy budapesti kórházban halt meg. Temetésén a Magyar Színészkamarai Egyesület nevében búcsúbeszédet mondó Bánffy György így fogalmazott: „Dusika szinte végigjátszotta az egész huszadik századot, az idő azonban nem fogott fiatalos alakján és szellemi frissességén. Csibészes humora segítségével az élet napos oldalát mutatta a családtagoknak, a barátoknak, a nézőknek. Mindenkihez és mindenkor volt egy kedves mosolya, mindenekelőtt is a szeretett közönséghez. Turay Ida hivatalos kitüntetéseken kívül birtokosa volt a legfontosabb és legrangosabb jutalomnak: a közönség szeretetének.”

Turay Ida emlékét napjainkban a nevét viselő színi társulat és a társulat igazgatója által alapított Turay Ida Vándordíj is őrzi.