- Szirtes Tamás, az És mennyi szerelem! rendezője azt mondta, mikor a darab színrevitele mellett döntöttek, nyomban önre gondolt Andy Hobart szerepénél...

- Sok közös van bennünk ezzel a sráccal, bár ő fiatalabb, mint én, huszonöt éves. Ez az egyetem utáni, lázadós időszaka, amikor a haverjával együtt az élteti, hogy mindenképpen az emberek orra alá dörgölje, mik a hibáik, és mi a rossz bennük. A Krétakörben nekem is megvolt az életemben ez az időszak, mikor valami egészen újat, valami egészen mást akartunk csinálni, mint a kőszínház. Most már azt gondolom, sokkal nagyobb feladat elfogadni az emberek hibáit, mint megmutatni nekik, milyen rosszak. Annyi a közös, hogy ez megvolt bennem, most már nem vagyok ilyen lázadó típus - vallja a népszerű színész.

- Míg a Szente Vajk által alakított Norman határokat nem ismerő szerelemmel lángol az Oroszlán Szonja által játszott Sophie iránt, Andy igyekszik külső szemlélőként tekinteni még a saját érzéseire is.

- Andy mindent cinizmussal és iróniával intéz el, nem hagyja, hogy az érzelmei elsodorják. Nagyon jó fegyver, nagyon szimpatikus módszer az irónia, csak az a baj, hogy egy idő után elkezdi behálózni az embert, aki gyakorlatilag semmit nem fog tudni érezni. Az nagyon jó, ha valaki tud nevetni magán, de az nem, ha már csak ez működik. Andy majdnem képtelen bármiféle érzelemre, mert folyamatosan kineveti a többieket, még magát is, ami kényelmes állapot, csak üres. Mikor valaki csak az agyát használja, az viszonylag kevés.

Ebben a darabban is az egyik legjobb jelenet az, amikor bejön Sophie, és közli Andy-vel: "magát iszonyatosan ellenszenves embernek tartom, csak valamitől testi vágyat érzek maga iránt". Egyáltalán nem tudja, mitől, de valamiért mégis tetszik neki a srác, és ezt borzalmasnak érzi. Vicces, ha az emberek ilyen nagy érzelmekről megpróbálnak hideg fejjel beszélni, vagy megpróbálnak ebből kimászni.

- Önt azonban valahogy gyakran hívják olyan szerepekbe, ahol a főhős kezdetben iróniával tekint a nagy érzelmekre, végül mégis megtalálja a szerelem.

- Kell valami, hogy a nézők tudjanak azonosulni, és tudjanak drukkolni a két éppen összejövő embernek, Valamitől ezek a szerepek engem találnak meg. De a Csak szex és más semmiben kifejezetten jó volt, hogy a Seress Zolinak ugyanúgy lehetett drukkolni. Nem volt egy rossz pasi, egy eleve lefutott ügy, ugyanolyan jó parti lehetett volna, és igyekeztünk is úgy csinálni a filmet, hogy ne legyen egyértelmű a vége. A romantikus komédiáknak azonban ez az alapja: a kezdeti nagy ellenszenvből valami elindul, a két főhős összetalálkozik, majd szétválik, hogy a film végére aztán végleg összejöjjenek. És mindig akad egy megbízható, kedves fiú, aki ott van a környéken, de nem ő kell.

- Legutóbbi bemutatója a Radnóti Színházban volt októberben, Osztrovszkij Farkasok és Bárányok című darabjában Murzaveckijt alakítja. Van bármi közös ebben a két nagyon eltérő karakterben?

- Semmilyen párhuzam nincs Murzaveckij és Andy között. Imádom azt a szerepet, egy teljesen lerobbant alkoholistát játszom, aki valószínűleg élete utolsó egy-két évét éli, mert szét fogja inni az agyát. Nincs benne semmi: se kellem, se báj, se szexus. Azt akartam, hogy ez a külsőmön is látsszon, ezért is találtuk ki a bajuszt és a szakállt. Nem akartam, hogy valakinek is tessek, mert fontos volt, hogy ronda ez az ember, szétitta a fejét; felveszi a fehér szmokingot, de az sem áll rajta jól. Nem is gondolom, hogy az lenne a dolgom, hogy álladóan belém szeressenek a nők. Színész vagyok, és szívesen játszom olyan szerepet, ahol kifejezetten undorral gondolnak rám, azt mondják, hogy ez egy piaszagú, szétcsúszott barom. Ez ugyanúgy játék, ráadásul sokkal izgalmasabb is, mert már elég sokat játszottam a jóképű fiúkból. Felüdülés egy ilyen balekot alakítani - enged betekintést a szerep rejtelmeibe Csányi Sándor.

- Azért szerencsére nem csak Murzaveckij az egyetlen kivétel a szívtipró szerepkörből.