A június 28-tól augusztus 9-ig tartó 46. évad 52 rendezvényén belül négy új bemutatóval is várta az odalátogató nagyérdeműt, a szervezők pedig minden eddiginél nagyobb sikereket könyvelhetnek magukénak, amit nyolc ország képviselőivel és mintegy 800 közreműködővel valósítottak meg. Köztük volt számos világhírű előadó is...

– Itt volt Peter Brook, aki a legnevesebb rendező a világon – kezdi az összegzést az igazgató úr –, Emma Kirkby a világ legjobbnak ítélt szopránénekesnője, aki csodálatos koncertet adott a Kohán Képtárban a London Baroque együttessel.  Szintén a Shakespeare Fesztivál vendégeként járt nálunk Ian Herbert, a Színikritikusok Nemzetközi Szövetségének tiszteletbeli elnöke, aki szakmai konferenciánkon is részt vett, s nagyon szép cikket közölt a városról a Theatre Record augusztusi számában „Hallasz engem, Gyuláról?” címmel. De nem csak a résztvevők, a produkciók is világhírűek voltak. A litván Rómeó és Júlia előadás minden kritikában jelest kapott és országos visszhangja volt.

– De a Shakespeare Fesztivál már ez előtt nemzetközi rangra emelkedett, pedig az idei még csak az ötödik volt.

– Tagjai vagyunk a Shakespeare Fesztiválok Európai Hálózatának, aminek köszönhetően a legjelentősebb fesztiválokkal vagyunk kapcsolatban, műsorcserékben veszünk részt, és mi is világszínvonalú produkciókból válogathatunk. Európában eddig öten alkottuk ezt a hálózatot – a Szekspirowski-i Gdansk Fesztivál (Lengyelország), a Bath Shakespeare Festival (Nagy-Britannia), az International Shakespeare Fesztivál Craiovában és Bukarestben (Románia), a Shakespeare Fesztivál Neussban (Németország) és mi Gyulán (Magyarország) –, ami most Jereván-Örményországgal bővült, és két új tag is sorunkba áll majd Cseh- és Spanyolország képviseletében. Ennek a hálózatnak köszönhetően, az idén egy EU-pályázatot is nyertünk, így vehettünk részt abban a projektben, ami három ország négy társulatát fogta össze (a lengyelek a főszervezők, mi, és két brit társulat), és aminek keretében Gyulán a legjobb lengyel előadás volt látható a nyáron. Az angolok is bemutatkoztak, valamint egy workshopot tartottak.

– A csereprodukciókban máris részt veszünk.

– A Vidnyánszky Attila rendezte (Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház) Ahogy tetszik című bemutató annyira sikeres volt, hogy jövő júniusban a németországi Shakespeare Fesztiválra kapott meghívást. A tavalyi III. Rihárd (Kolozsvári Állami Magyar Színház, Tompa Gábor rendezése) pedig idén szerepelt a lengyelországi gdanski Shakespeare Színház által szervezett 13. Shakespeare Fesztiválon. Ezeken túl, kiemelném Zsótér Sándor két produkcióját és Almási-Tóth András II. Richárdját. Nagy közönségsikerük volt.

– Vidnyánszky Attila rendezésén túl, a közönség más új bemutatókat is láthatott.

– Ilyen volt a Best of Erkel gálakoncert a Tószínpadon, a Kentaur készítette szép vetített háttérrel, amellyel azon túl, hogy a zeneszerzőnek állítunk emléket, nemzetközi népszerűsítését is vállaljuk – a címválasztás is erre utal. A harmadik új produkció egy előbemutató volt. A Freddie Mercury életéből készített Egy bohém rapszódiája az énekes életét tekintette át, kiváló magyar énekesek közreműködésével. Nagyon szép kiállítású produkció volt, nagy sikerrel mutatták be itt, és később a Margitszigeten is. A negyedik bemutató, a Macskajáték egyértelmű sikerét a pótszék is jelenti, ami a sztárszereposztáson túl, annak is köszönhető volt, hogy három Kossuth-díjas művész játszott a darabban.

– A nagyon szerteágazó idei programból melyik rendezvény volt a leglátogatottabb?

– Egyértelműen a zenés produkciók voltak a legnépszerűbbek (a musical, az operett), de a Macskajáték és az Ahogy tetszik is pótszékes előadásokkal ment, vagyis a zenés előadásokat az új bemutatók követték a népszerűségi sorrendben. Szép sikere volt a szintén zenés-táncos Sinka István emlékestnek is – Végy karjaidra, idő… –, ami azért nagy öröm, mert nekem mindig célom, hogy Gyulához kapcsolódó művészeket is bemutassak az évad során. A Lúdas Matyi zenés mesejáték szintén pótszékes volt, és a fesztiválok ugyancsak sok nézőt vonzottak.

– Akadt belőlük szép számmal…

– Ezekben az adott műfaj ünnepei voltak: Népművészeti fesztivál, a Körös-völgyi sokadalom, a Shakespeare Fesztivál, a Jazz- és a Blues Fesztivál világsztárokkal szintén nagyszerű produkciókat hozott. Kiemelkedő volt az Irodalmi humor fesztivál is, ahol jeles írók-költők olvasták fel írásaikat, miközben a nézők Szakcsi Lakatos Béla játékát élvezhették.

– Ezeken túl vendégelőadások is voltak.

– Az operettől a gyerekeknek szóló mesejátékon, báb előadásokon keresztül sok más műfaj is bemutatkozott, hiszen épp ez a célja a Várszínháznak, hogy az emberek több műfajt megnézhessenek, s a különböző korosztályokat szintén megcélozzuk, hogy ők is válogathassanak. Úgy érzem, ezt ebben az évben is sikerült megvalósítani, s a 90 százalékos telítettségünk is azt jelzi, hogy a közönség érdeklődéssel fogadja előadásainkat. Az idei évad sikere azzal tetézte a tavalyit, hogy nagyon népszerű művészek voltak itt, s tényleg világhírű produkciókat lehetett látni.

– Milyen nehézségeket okozott a válság?

– A közönség összlétszáma 26 ezer 500 volt, ebből 9 ezer 500 a fizető (Beleszámolva az ingyenes fesztiválok látogatóit is – a szerk.). A fizető nézők érdeklődése kb. 15 százalékos csökkenést mutatott, ami nem a műsorválasztás miatt alakult így, hanem a gazdasági válság következményeként. Ez a tendencia amúgy megegyezik az országos átlaggal. Idén nem emeltük a jegyárakat, de voltak olyan produkciók, amelyekre így is nagyon borsos volt, és meg tudom érteni, hogy az emberek meggondolják, mire vesznek jegyet.

– Az elmúlt évben a színészek munkáját is jutalmazták. Ez idén is megtörténik?

– A művészeti tanácsadó testület megtette javaslatait. Három olyan művészt választottak ki, akik kiemelkedően dolgoztak ebben az évadban. Ennek értékelése várhatóan októberben lesz. A gyulai önkormányzat alapította Havasi István-díjra jelölt művészt Gyula város képviselőtestületének kell jóváhagyni. Mi megtettük javaslatunkat a Békés megyei Sík Ferenc-díjra, továbbá az Őze Lajos-díjra is, amit a Várszínház ad olyan pályakezdő fiatal művésznek, aki vélhetően nagy jövő előtt áll. Ahogy a testületi ülés meghozza döntését, a nevek is publikussá válnak, mi pedig majd átadjuk a díjakat.

– Bár még az évad lezárásával is akadnak teendők, feltételezem, fejben már készül a jövő évi terv.

– Így van. Most épp a színpadok utolsó bontási munkálataival végzünk, s gőzerővel dolgozunk az elszámolásokon. A szabadságokról is most érkeznek vissza a kollégák, hiszen ez a hathetes megfeszített munka nagyon kivette az erőt, jelenős túlterheltséget okozva a szervezőknek. De októbertől folytatjuk a kamaratermi produkciókat, heti egy alkalommal várva a nézőket. A nyári műsorokon ugyancsak gondolkozunk már, de erről még korai lenne beszélnem, hiszen én most egy igazgatói pályázat előtt állok, így a jövőről akkor szólhatok igazán, ha a testületi ülésen megválasztanak. Amennyiben én kapom a megbízást, a februári Utazás kiállításon jelenünk meg az új műsorral, és a szándék jövőre is az eddigi marad: „A legjobbat mindenkinek!”

                                                                              Csomós Éva