– Színház a zsinagógában? Honnan jött az ötlet?

– A Dohány utcai Zsinagógában még soha nem volt színházi előadás, de úgy gondoltam, a holokauszt évfordulója kapcsán épp itt az ideje, hogy a résztvevők, a megemlékezők lássanak egy olyan valós történetet, amely számtalan magyar zsidó családdal megtörtént 1944-ben. Rádi Angéla személyében nagyszerű segítséget is kaptam. Ő a program producereként mindent elkövetett a siker érdekében. Az ötletet jónak találta és támogatta Fröhlich Róbert főrabbi is. Így lényegében elhárult minden akadály az elől, hogy megtartsuk ezt a méltó (színházi) megemlékezést. Néha nem elég beszélni erről a borzalmas időszakról, hanem láttatni is kell, mondjuk a színház eszközeivel. Erre nyílik most lehetőségünk, és mi élni fogunk vele.

– Úgy tudom, ezt a monodrámát már hosszú ideje játsszák a Fészek Művészklubban.

– 2007 tavaszán volt a bemutató. Izrael állam nagykövete, valamint több
parlamenti képviselő is részt vett az előadásainkon, nem beszélve a több ezer holokauszt túlélőről. Az előadásaink mindig ingyenesek voltak. Ezt fontosnak tartom megemlíteni. A darab mindenkit megérintett, mert nézőink többsége személyesen is átélte ezt a korszakot, amire emlékezni napjainkban is kell, hiszen látjuk magunk körül az intoleráns világot.

– Miért csak most kerül ez a darab a nagy nyilvánosság elé?

– Magam sem tudom, miért, hiszen végig kiváló alakítást nyújtott Budai Tünde színésznő, és Gerendás Péter is mindig közreműködött az előadásainkon. Talán a sajtónyilvánosság nem volt megfelelő. Valahogy lepattantunk róluk, hiszen őket mindig jobban érdekelte a celebek élete, mint az értékkel rendelkező, egyetemes emberi mondanivaló. De hát a média már csak ilyen, persze tisztelet a kivételnek. Azért akadtak, akik végig kitartottak mellettünk, mint például Rádi Ágnes és családja, valamint a Színházi Dolgozók Szakszervezete és a Zene- és Táncművészek Szakszervezete.

– A színházi előadás előtt lesznek előadószámok?

– Igen. Verset mond Székhelyi József és Harsányi Gábor, valamint egy csodás énekhanggal megáldott művésznő, Bárdos Barbara is fellép. Barbara duettet fog énekelni az önállóan fellépő Gerendás Péterrel, aki a Mementó című lemezéről ad elő részleteket.

– Ön és a főszereplő is a Károli Gáspár Református Egyetem teológus hallgatója.

– Fogalmazzunk úgy, hogy az embernek soha nem késő jobbá és értékesebbé válnia. Ez rám épp úgy vonatkozik, mint mindenkire. Nincs hibátlan ember. „Mert emberi erővel soha nem tudunk Istenné válni, csak isteni erővel emberré”.
 

– Megalakította a Kazán István Kamaraszínházat, még 2006-ban, a Fészekben.

– Érdekes, mert a Kislány a pokolban című monodráma volt az első igazán erős rendezésem. Azóta már a huszonötödik rendezésnél tartok, és a zsinagóga-beli esemény egyfajta megkoronázása eddigi munkámnak. Igazából nem vagyok született rendező, habár kétségtelen, hogy van hozzá affinitásom. Kazán tanár úrtól ragadt rám valami a múltban

– Milyen további tervei vannak?

– Izraelbe és Amerikába szeretnénk kivinni az előadást, mert azt gondolom, hogy a másod- és harmadgenerációs magyaroknak is látniuk kellene, mi és hogyan történt 1944-ben Budapesten. Persze ehhez majd állami szintű támogatásra és együttműködésre lesz szükségünk. Remélem, erre nem kell megint négy évet várni, mint ahogy a Fészekből a
zsinagógába jutottunk. Persze minden jó, ha a vége jó. Épp itt az ideje, hogy Magyarországról ne csak az antiszemita hírek jussanak el a nagyvilágba, hanem a tolerancia és egymás értékeinek tiszteletben tartásáról szólók is.

Kertész Evelin