Nem olyan színésznő, akit civilben is a saját lénye foglal le, hanem érdekli a másik, jól tud figyelni. Mintha épp egy újságíró szerepére készülne, és anyagot gyűjtene a figura megformálásához. Visszafogott, egy mozdulatot sem tesz feleslegesen, civilben nem játszik: energiáit a színpadra tartogatja.

Nem gondolná senki, hogy gyakran kelt életre nyersmodorú, harsány figurákat. Sorsokat teremt néhány szóval vagy akár anélkül. "Jókat szeretnék játszani, nehezeket és sokat" - fogalmazza meg vágyait színháza honlapján.

- Édesapja, Szirtes Ádám is színész. Gyerekkorától erre a pályára készült?

- Igen, mindig. Egyszer, talán miután szültem, gondoltam arra, hogy ha befuccsol a színészet, elmegyek szülésznőnek. De hál’ Isten eddig még nem fuccsolt be.

- Sőt. Rengeteg színházi és filmszerepet kapott, számos díj kíséri pályáját. A napokban vehette át például a Budapest díszpolgára címet. Mit jelent önnek ez az elismerés?

- A díjnak nagyon örültem, úgy hullott az ölembe, mintha semmit nem tettem volna érte.

- Legutóbbi munkája?

- A Móricz Zsigmond Égi madár című novellájából készülő tévéfilmet forgattam nemrég, a főszereplő, Tenki Réka mamáját játszottam, a filmet Vitézy László rendezte.

- A következő évad bemutatóiról, szerepeiről tud már valamit?

- Még semmit sem tudok. Az évadzárón csak az első három darab szereposztását tették ki, ezekben nem játszom, tehát november elejéig szabad vagyok. Az évad további részét pedig még nem lehet tudni.

- Ha hívnák máshová játszani, amikor szabad, menne?

- Ez nemigen szokott velem előfordulni. De ha nagyon csábító volna a feladat és a rendező, akkor meggondolnám, persze.

- Nem jelent túl kötött életformát a társulati lét? Általában elégedett a feladatokkal?

- Ez nem egy lineáris dolog, vannak hullámvölgyek és van, amikor kereken gurulnak a feladatok. Azt hiszem, mindenki így van ezzel. Hol talp, hol kerék.

- Tehát soha nem gondolta, hogy szabadabban szeretne mozogni, dolgozni?

- Hát, én gyáva ember vagyok, és nem bíztam magamban, abban, hogy megállnék a saját lábamon is. Nem mertem kísérletezni.

- Jelenleg hogy érzi magát a társulatban?

- Most nem panaszkodhatok, mert két nagyon szép feladatom volt a múlt évben. Elégedett lehetek tulajdonképpen.

A színházi és a filmes munkát egyaránt szereti

Az elmúlt évadban Nádas Péter Szirénének című darabjában és a Gustave Flaubert műve alapján írt Dilettánsok című, Ascher Tamás rendezte előadásban játszott. Emellett az Ivanov, a Portugál, az Elnöknők, a Mesél a bécsi erdő, A szerelem diadala és a Cigányok című darabban is láthatták a nézők.

- Szereti sokáig játszani a darabokat? Jónak tartja, ha egy előadás hosszú évekig műsoron marad? Például Werner Schwab Elnöknők című darabja 15 éve megy a Kamrában.

- Az Elnöknőket nagyon szeretem, és sajnos nagyon ritkán játsszuk. Stresszes az a rengeteg szöveg, hiába mondtam el előző nap. Ha aznap veszem át, akkor úgy érzem az előadáson, hogy ezt én már egyszer mondtam, úgyhogy inkább az előző napon próbálom el. A Portugált is hosszú ideje tartjuk műsoron: több mint háromszázszor ment.

- Érezhető változás a színházban, amióta Máté Gábor az igazgató?

- Csupán fél éve igazgató, még nem érzek változást.

- A színházi vagy a filmes munka áll közelebb önhöz?

- Mind a kettőt nagyon szeretem. És mindkettőt máshogy, másért. Mint két férfit: ezt ezért, azt azért. Nem lehet összehasonlítani a kettőt. A színházban, ha jó a munka, akkor az ember egy hosszas, alapos próbafolyamat alatt körbejárhatja feladatának minden részletét. A filmben pedig pont a spontaneitás a jó: például kiáll az ember a Duna-partra, szembe süt a nap vagy ellenkezőleg, a háta mögül, átrepül egy madár, vagy jobbról fúj a szél - szóval akkor a pillanatnyi környezet az inspiráló, és az ember azokra a hullámokra fekszik rá, amelyek jönnek. A színházi szerep megformálását pedig kemény munka előzi meg, stabil lábakon áll a figura. Szóval nem lehet összehasonlítani a kettőt.

- Színházban kikkel szeret együtt dolgozni?

- Akikkel eddig együtt dolgoztam, mindegyikükkel szeretek: Zsámbéki Gábor, Ascher Tamás, Máté Gábor, Schilling Árpád, Zsótér Sándor. És akikkel a pályámat kezdtem: Ruszt József, Valló Péter. Mindannyijuktól nagyon sokat tanultam.

- Mely színházi munkái álltak leginkább közel a szívéhez?

- Az Elnöknőket nagyon szeretem, A három nővérre jó visszaemlékezni. A Roberto Zucco, a Közellenség, a Henschel fuvaros - ezeket mind nagyon szerettem.

- És a filmek?

- Tarr Béla A londoni férfija a kedvencem. Makk Károly Egy erkölcsös éjszaka című filmjében fiatalon, főiskolásként dolgoztam, nagyon kedves élmény számomra.

Kész, megy a munka

A Színház- és Filmművészeti Főiskolán 1978-ban végzett, és a kecskeméti Katona József Színház tagja lett. 1979-ben átszerződött a Nemzeti Színházhoz, majd 1982-ben alapító tagként csatlakozott a Katonához. Szereplője volt a színház első bemutatójának (Csehov: Manó), valamint a teátrum legnagyobb szériát elérő darabjainak is (Három nővér, Elnöknők, Portugál, Ivanov).

- Mit szólt ahhoz, hogy lánya, Pálmai Anna is ezt a pályát választotta?

- És a Katona társulatánál. Milyen egy színpadon játszani?

- Most már nem okoz különösebb nehézséget. Amikor Básti Juli helyett beugrottam Az élnek, mint a disznók című előadásba, Anna, aki Bertalan Ági lányát játszotta, szólt neki, hogy "mama!", én meg odakaptam a fejem. Az nehéz pillanat volt. De egyébként már megszoktuk, ő egy fiatal kollegina, és kész, megy a munka. A színházban alig találkozunk, ő a fodrászoknál ül, én meg az öltözőben mondom a szöveget előadás alatt, a színpadon meg tesszük a dolgunkat.

- Nem szokta instrukciókkal ellátni?

- Néha igen, olyankor megró érte, hogy jót mondok, de rosszkor, és akkor inkább fegyelmezem magam, nem mondok semmit. A felvételire készülve is talán csak egyszer hallgattam meg. Amikor valamely rossz hangsúlyra figyelmeztettem, akkor mérges lett, és inkább hagytuk az egészet.

- Édesapjával előfordult hasonló szituáció?

- Nem. Nagyon kerültem az ilyen helyzeteket.

- Azért érdekes tapasztalat lehet, hogy most a másik oldalon áll.

- Erről Karinthy Frigyes írása jut eszembe, Tanítom a kisfiamat a címe. Amikor az író dühös lesz, és megpofozza a fiát, aki nem tudja megoldani a matekfeladatot, és egyszerre hirtelen megérti, hogy egykor hasonló helyzetben miért kapott ő pofont a papájától.

- Melyik életszakaszára emlékszik a legszívesebben?

- A munkában vagy a magánéletben?

- Gondolom, a kettő összefügg.

- A civil lét a munkával így nem függ össze. Hiszen attól, hogy vacak az élete, akár még jobb színész is lehet valaki.

- Akkor maradjunk a munkánál.

- Amikor a Mauzóleumot játszottam, 1995-96-ban, az kivételesen jó periódus volt, sok különbözőfajta, jó munkám volt akkor.

Az interjú befejezése után elektromos cigarettára gyújt, másfél éve tette le a valódit. Eszembe jut megkérdezni, mivel foglalkozik még szívesen, mi érdekli még az életben. Azt mondja, a természet, az állatok: kutyák, macskák, lovak. Ahol lakik, sehol senki, csak a kert és a csend. Jógázik, majdnem minden nap. Mint megjegyzi, azért nem beszélt másról, csak a szakmáról, mert úgy érezte, csak az érdekel. Én pedig azért nem kérdeztem másról, mert úgy éreztem, csak a színháznak él.

(MTI- Pálffy Zsuzsa)