Az idei év legjobb jelmeztervezőjének járó díjat Rátkai Erzsébet vehette át a Békés Megyei Jókai Színházban bemutatott Stuart Mária, valamint a győri Bulgakov-darab jelmezterveiért. Néhány szó az előkészületekről… – A Stuart Máriát nagyon érdekes megközelítésben vitte színre Dorotty Szalma, az első pillanattól kezdve jó szívvel gondoltunk erre a különleges, izgalmas munkára. Egy szerencsés véletlen folytán éppen ebben az időszakban került forgalomba egy új anyag, ami tökéletesen illeszkedett ahhoz az elképzeléshez, amit a ruhákkal ki szerettem volna fejezni. Ez az anyag egy fém alapú textil, így könnyen formálható, alakítható. A gyűrődésekkel való játék lehetővé teszi, hogy a ruha lelkiállapotokat fejezzen ki, meg tudja mutatni egy figura hangulatát, drámaiságát. Ezt használtam a két főszereplőnél, hiszen az út, amit megtesznek, csak irányában különbözik egymástól. A felületek szabad kezelése hihetetlen távlatokat nyitott meg, s az ehhez kapcsolódó színrendszer alkalmas volt arra, hogy kifejezze, amit Dorotty ezzel a két női sorssal meg akart mutatni. Mindezt egy lényegretörő, szép térben, ahol minden csupa tükröződés, átderengés, titok, mindenki számára egyformán rideg környezet. Úgy gondolom, hogy mindez egységgé formálta az előadást.
– Milyen színekkel dolgozott a jelmezek létrehozása során? – Erzsébetnek a királyi vörös színt választottam, a maga dekorativitásával és támadhatatlanságával, a monumentalitásával. Szinte égett az a nagy vörös felület a térben, abszolút a hatalomról beszélt. Mária ruhája mályvás árnyalatot kapott. Ez a szín egy megtört, fáradt, várakozó, a semmiben lebegő, ám mégis egy valaha nagyon mozgalmas életet élő és ugyanúgy a hatalomra esélyes nőnek a színe. Amikor nagyon drámai a helyzet a színpadon, és az ember erre keresi a kifejezőeszközöket, akkor óhatatlan, hogy az emberi test színeihez nyúl vissza. Ezek nagyon erős jelek, amit a néző is érez, bár nem tudja megmagyarázni vagy szavakba önteni. A többi ruhához találtam egy olyan anyagot, ami egy festőminta lehetett: az anyag a feketéből indulva mindig valamilyen szín felé mozdult el, majd visszatért a feketébe. Ezeket a két királynő közegéhez használtuk fel szétosztva a férfi szereplők és Mária társalkodónője között. Ezzel a két királynő környezetét is sikerült megjelenítenünk: a manipulatív világot, azt az óriási terhet, mely a hatalom körül mozgók sorsára nehezedik, a bizonytalanságot. Ez a feketéből elősejlő szín erre kitűnő volt. Mindenki megkapta a karakteréhez legközelebb álló árnyalatot, ami éppen csak a mozgásban tűnt elő egy-egy pillanatban, például a ruha oldalánál vagy az ujjánál.
– A jelmezek a Jókai színház varrodájában készültek. Hogy érezte magát Békéscsabán? – Hihetetlenül jó volt a színház munkatársaival, a varrodával együtt dolgozni, azt éreztem, hogy hatalmas lelkesedéssel állnak a feladathoz, sajátjuknak tekintik. Még a szabadságuk ideje alatt is ezeken a jelmezeken dolgoztak, alakították őket. Külön köszönettel tartozom Fekete Péter igazgató úrnak, aki a kiállításra kiváló minőségű fotókat küldött ezekről a ruhadarabokról, hiszen nem tudtam őket elhozni, mivel éppen akkor zajlott az előadás televíziófelvétele. Ez a gesztus, és az, ahogy ott együtt tudtunk dolgozni, örökre a szívembe zárta a békéscsabai színházat.
– A díjat a Stuart Mária jelmeztervei mellett részben a Győri Nemzeti Színházban bemutatott Bulgakov: Álszentek összeesküvése terveiért is kapta… – Funtek Frigyes rendező személye óriási húzóerő a győri színházban, nagyon örülök, hogy vele dolgozhattam. Úgy gondolom, hogy egy olyan előadás született, amely mindannyiunk életének fontos megállója, egy olyan szakmai lépcsőfok, melyre mindig jó szívvel gondolunk majd vissza.
| Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be! |
| Még senki sem szólt hozzá ehhez a cikkhez! Legyen Ön az első! |
