Új musical a Monte Christo grófja
Dátum: 2011. október 2., vasárnap, 17:56
Monte Christo grófja – ősbemutató a Jókai Színházban. Dumas regénye most teljesen új formában jelenik meg a közönség előtt október 7-én. A musical zeneszerzőjével, rendezőjével, s Edmond Dantès megformálójával, Szomor Györggyel beszélgettünk.
– Hogyan született a musical?
– Pozsgai Zsolttal körülbelül nyolc évvel ezelőtt beszéltünk arról, mi lenne, ha közösen írnánk egy darabot. Ám az élet úgy hozta, hogy akkor nem került rá sor. Legutóbb a Csínom Palkó című etno-operett kapcsán találkoztunk. Ő eljött megnézni az egyik előadásomat. Én éppen akkor kezdtem el próbálni a Robin Hoodot, s ekkor azzal az ötlettel állt elő, hogy a következő darabom lehetne a Monte Christo grófja. Nagyon megörültem az ajánlatnak, s annak is, hogy még él benne a szándék a közös produkció létrehozására. Dumas regénye, ami azon túl, hogy irodalmi remekmű, a témáját tekintve is hihetetlenül érdekes. Olyan kérdéseket vet fel, amelyeket minden ember kutat. Már gyermekkorom óta sokat foglalkoztatott a mondanivalója, így örömmel vetettem bele magam a munkába. Mindketten tudtuk, hogy ez hatalmas vállalkozás, hiszen egy elképesztő terjedelmű anyagról van szó, amelyet nehéz két felvonásban, egy musicalben átadni úgy, hogy érdekfeszítő tudjon maradni. Nagy kihívás mind a zeneszerző, mind az író számára. Remélem, mi megtaláltuk a megoldás módját, és meg tudtuk oldani ezt a feladatot.
– Mi foglalkoztatja a legjobban ebben a történetben?
– Maguk az emberi sorsok. Csak ha magára a bosszúra gondolunk: mindannyian fogadtunk már bosszút, de annak a beteljesítése már teljesen más kérdés. Személy szerint nem vagyok bosszúálló típus, de bevallom, engem is ért már olyan sérelem, ami után úgy éreztem, hogy ezt visszafizetem, ám ebből végül semmi sem lett. Ugyanakkor hihetetlenül érdekes beleélni magunkat egy másik ember helyzetébe – ez a színészmesterség lényege. Mindannyian másként működünk.
– A bosszú lényegi eleme a darabnak. Ha jól tudom, különleges módon oldják ezt meg az előadásban.
– Nem vagyok a híve annak, hogy egy alkotást teljesen kiforgassunk az eredeti elképzelésből, ám Pozsgai Zsoltnak támadt egy fantasztikus dramaturgiai ötlete, egy nagyon izgalmas fordulat. Ez azok számára is érdekes lehet, akik ismerik a történetet. De nem szeretnék erről többet elárulni. Legyen a mi titkunk és a nézőké, akik eljönnek megnézni az előadást.
– Edmond Dantès szerepét közösen alakítják Gulyás Attilával. Mi indokolta a kettősséget?
– Gulyás Attila a fiatal Dantèst játssza, míg a bosszúra készülő Dantès szerepében én lépek színre. Attilát nagyon régóta tisztelem. Szeretek vele dolgozni mind színészként, mind rendezőként. A kettősségnek természetesen egyszerű, praktikus okai is vannak. Így a karakterben jól tudjuk érzékeltetni az átalakulást, azt az álarcot, amelyet magára ölt a figura. Nem szeretnék többet elárulni erről, azonban annyit még mondhatok, hogy nem véletlenül alakult ez így, hiszen a valóságban ugyancsak bennünk él, bennünk marad a fiatalkori én, s olykor számot is vetünk vele egy-egy kitűzött cél elérése után. S akkor lehet, hogy azt mondjuk: látod, megcsináltuk. Valahogy így van ez a darabban is.
Hamarosan a színpadon láthatjuk Edmond Dantès történetét, a főbb szerepekben Szomor Györggyel, Gulyás Attilával, Gubik Petrával, Vasvári Csabával, Vastag Tamással, Bartus Gyulával, Gerner Csabával, Lapis Erikával, Csomós Lajossal, Szőke Pállal és Katkó Ferenccel.
– Pozsgai Zsolttal körülbelül nyolc évvel ezelőtt beszéltünk arról, mi lenne, ha közösen írnánk egy darabot. Ám az élet úgy hozta, hogy akkor nem került rá sor. Legutóbb a Csínom Palkó című etno-operett kapcsán találkoztunk. Ő eljött megnézni az egyik előadásomat. Én éppen akkor kezdtem el próbálni a Robin Hoodot, s ekkor azzal az ötlettel állt elő, hogy a következő darabom lehetne a Monte Christo grófja. Nagyon megörültem az ajánlatnak, s annak is, hogy még él benne a szándék a közös produkció létrehozására. Dumas regénye, ami azon túl, hogy irodalmi remekmű, a témáját tekintve is hihetetlenül érdekes. Olyan kérdéseket vet fel, amelyeket minden ember kutat. Már gyermekkorom óta sokat foglalkoztatott a mondanivalója, így örömmel vetettem bele magam a munkába. Mindketten tudtuk, hogy ez hatalmas vállalkozás, hiszen egy elképesztő terjedelmű anyagról van szó, amelyet nehéz két felvonásban, egy musicalben átadni úgy, hogy érdekfeszítő tudjon maradni. Nagy kihívás mind a zeneszerző, mind az író számára. Remélem, mi megtaláltuk a megoldás módját, és meg tudtuk oldani ezt a feladatot.
– Mi foglalkoztatja a legjobban ebben a történetben?
– Maguk az emberi sorsok. Csak ha magára a bosszúra gondolunk: mindannyian fogadtunk már bosszút, de annak a beteljesítése már teljesen más kérdés. Személy szerint nem vagyok bosszúálló típus, de bevallom, engem is ért már olyan sérelem, ami után úgy éreztem, hogy ezt visszafizetem, ám ebből végül semmi sem lett. Ugyanakkor hihetetlenül érdekes beleélni magunkat egy másik ember helyzetébe – ez a színészmesterség lényege. Mindannyian másként működünk.
– A bosszú lényegi eleme a darabnak. Ha jól tudom, különleges módon oldják ezt meg az előadásban.
– Nem vagyok a híve annak, hogy egy alkotást teljesen kiforgassunk az eredeti elképzelésből, ám Pozsgai Zsoltnak támadt egy fantasztikus dramaturgiai ötlete, egy nagyon izgalmas fordulat. Ez azok számára is érdekes lehet, akik ismerik a történetet. De nem szeretnék erről többet elárulni. Legyen a mi titkunk és a nézőké, akik eljönnek megnézni az előadást.
– Edmond Dantès szerepét közösen alakítják Gulyás Attilával. Mi indokolta a kettősséget?
– Gulyás Attila a fiatal Dantèst játssza, míg a bosszúra készülő Dantès szerepében én lépek színre. Attilát nagyon régóta tisztelem. Szeretek vele dolgozni mind színészként, mind rendezőként. A kettősségnek természetesen egyszerű, praktikus okai is vannak. Így a karakterben jól tudjuk érzékeltetni az átalakulást, azt az álarcot, amelyet magára ölt a figura. Nem szeretnék többet elárulni erről, azonban annyit még mondhatok, hogy nem véletlenül alakult ez így, hiszen a valóságban ugyancsak bennünk él, bennünk marad a fiatalkori én, s olykor számot is vetünk vele egy-egy kitűzött cél elérése után. S akkor lehet, hogy azt mondjuk: látod, megcsináltuk. Valahogy így van ez a darabban is.
Hamarosan a színpadon láthatjuk Edmond Dantès történetét, a főbb szerepekben Szomor Györggyel, Gulyás Attilával, Gubik Petrával, Vasvári Csabával, Vastag Tamással, Bartus Gyulával, Gerner Csabával, Lapis Erikával, Csomós Lajossal, Szőke Pállal és Katkó Ferenccel.
Hozzászólás
| Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be! |
Hozzászólások
| Még senki sem szólt hozzá ehhez a cikkhez! Legyen Ön az első! |
