Évad végén volt egy bemutatója, Rejtő Jenő Vesztegzár a Grand Hotelben című darabjában lépett fel, a Nemzeti Színházban. De ezenkívül játszik még a Játékszínben, a Bubusban, ami már a századik előadáshoz közeleg, és a Fővárosi Operettszínház két sikerdarabjában: a Mozartban és a Menyasszonytáncban. Joggal kérdezhettük Molnár Piroskától:

 – Hogy bírja?

- Olyan vagyok, mint a cirkuszi ló! Ha felhangzik a trombitaszó, indulok a színpadra, és minden bajomat elfelejtem. Világéletemben fegyelmezett színész voltam, keményen dolgoztam. De persze, ahogy mennek az évek, egyre nehezebb a felkészülés. Sosem voltam örömszínész! Nekem ez a pálya sok-sok munkát - no persze boldogságot is - jelent. Sosem kértem szerepet, nem is gondolkodtam ilyesmin, ment a pálya, ment az élet, nem néztem vissza, mindig a következő feladat érdekelt. A színészetet szolgálatnak tekintem, ennek akartam megfelelni egész életemben - egészíti ki hitvallásával is a választ a Kossuth-díjas színésznő.

– Anyaszínházában, a Nemzetiben négy előadásban is játszik. Ezek jövőre is műsoron maradnak?

– Igen, az új vezetés is műsoron tartja a Macskalápot, a III.Richárdot, a Mesél a bécsi erdőt és ezt az új Rejtő-bemutatót, ami hatalmas siker. Egyrészt Rejtő sajátos humora, másrészt pedig Darvas Ferenc remek zenéje és Béres Attila rendezése miatt - ahogy mondani szokás - a csilláron is lógnak a nézők. Magam is dalra fakadok benne partneremmel, Hollósi Frigyessel. Az éneklés nem okoz gondot, hiszen évek óta játszom az Operettszínházban, korábban a Sissyben, most pedig a Mozartban és a Menyasszonytáncban. Ezért naponta több órát gyakorolok, és énektanárhoz is járok. Persze korábban, Kaposvárott sokat játszottam operettet - vidéken egy színésznek minden műfajban otthon kell lennie!

– Mivel tölti a nyarat? Egyáltalán: jut ideje pihenésre?

– Nem sok, mert két szerepet is elvállaltam. Kőszegen, a Várszínházban mutatják be a Királyi kaland című játékot, amely Mikszáth Kálmán Szelistyei asszonyok című novellája, illetve a belőle készült Makk Károly-film alapján készült. Sebő Ferenc szerzett hozzá zenét. Jordán Tamás rendezi, aki viszont a másik játszóhelyen, Szombathelyen partnerem lesz Macchiavelli Clizia című, kevéssé ismert vígjátékában. Szombathelyen még sosem játszottam, a Savaria Játékok keretében a városháza udvarán lépünk fel, a rendező Bezerédi Zoltán lesz. A kettő között pihenek Hévízen, de ha beindul az a magyar film, amire felkértek, akkor csak később. Sas Tamás forgat a Presszó című filmjéből televíziós játékot, ebben vállaltam el egy szerepet.

– Javában tartanak a Színházművészeti Egyetemen a vizsgák, ahol Ön tanít...

- A bábtagozatot vállaltam el, Meczner János felkérésére. Most végez az első osztályom, és indul a következő, ahol a felvételi vizsgákon kell részt vennem. Korábban is tanítottam Zsámbéki Gábor mellett, akkor Vámos László tanársegéde voltam. Kilencen végeznek idén, közülük páran vidéki színházhoz szerződnek színésznek, mert a bábot pluszban tanulják. Természetesen mennek a Budapesti Bábszínházhoz is, és szerencsére ma már minden megyei jogú városnak van önálló bábszínháza. Nagy öröm a fiatalokkal való foglalkozás. Ősszel nem kezdem azonnal az évadot, talán még szeptemberben is pihenhetek. Aztán két darabban játszom - az egyik Reményik Zsigmond Pokoli disznótora, amelyet Dömötör András rendez, a másik Racine műve, a Thália, Valló Péter rendezésében. Viszont ott leszek a POSZT-on, ahol Jordán Tamás kedves ünnepségre készül: összehívta a negyven éve végzett színészeket. A főiskola ugyanis csak az aranydiplomásokról, az ötven éve végzettekről szokott így is megemlékezni. Alig vagyunk már páran a pályán az évfolyamból, még Pártos Géza volt az osztályfőnökünk, a párhuzamos osztálynak pedig Simon Zsuzsa. Remélem, mindenki ott lesz, akivel együtt végeztünk, így például Venczel Vera, Esztergályos Cecília, Császár Angéla, Szombathy Gyula, Koltai Róbert, Harsányi Gábor.

Ézsiás Erzsébet