1893. február 21-én született, Hügel Hajnalként anyakönyvezték. Apja nyomdász, anyja varrónő volt. Kislányként az Operaház balettiskolája mellett gyermekszerepekben lépett föl, színi mesterséget Rákosi Szidinél, éneklést a világhírű tenorista Anthes Györgynél tanult. Hajnal Hajnalka néven a Népoperában, majd vidéki társulatoknál játszott. Huszonhét évesen szerződött Pestre, szubrettként került egy színpadra Fedák Sárival, aki a nála jóval fiatalabb pályatársban - joggal - riválisát látta, s alaposan megkeserítette életét. A szubrettből így is primadonna lett, s bár aratott sikert prózai színpadon is, évtizedekig a daljátékok és operettek ünnepelt sztárja maradt.

1949-ben a Fővárosi Operettszínházhoz szerződött, de búcsút kellett mondania a hagyományos primadonnaszerepnek, s még a nyugdíjazás gondolata is felvetődött vele kapcsolatban. Az államosított operettszínház első igazgatója, Gáspár Margit azonban mást gondolt: az 1952 utolsó napjaiban bemutatott Lehár-operettben, a Luxemburg grófjában a szövegkönyvet átigazító Békeffy István és Kellér Dezső főszereplővé léptette elő az előkelő viselkedésű félvilági kerítőnőt, Madame Fleuryt. E szerepkörben az ötvenedik évén már jóval túl járó Honthy megújult, s még huszonöt évig színpadon maradt.

Legnagyobb sikerét a számára átírt Csárdáskirálynő Cecíliájaként aratta, akinek szerepét még nyolcvanévesen is játszotta. A többször is felújított operettet nem lehetett levenni a műsorról, külföldön is turnéztak vele. A moszkvai fellépés színháztörténeti eseménnyé vált: az egyébként is operettkedvelő moszkvaiak körében hatalmas sikert aratott, s Nyikita Hruscsov pártvezető egy Moszkvics-autóval fejezte ki hódolatát.

A primadonna szinte minden jelentős operettfőszerepet eljátszott. Fényes Szabolcs neki írta a Maya címszerepét, Lajtai Lajos Három tavasz című operettjét jutalomjátékként kapta, az életét játszhatta el a háromgenerációs szerepben. Ragyogó színpadi jelenség volt, magas fokú mesterségbeli tudással és színészi képességgel, légkört teremtett, betöltötte a teret.

Egész életén át hihetetlen önfegyelemmel csak a színházra, a fellépésre koncentrált, legendák szólnak fegyelméről, szigoráról. Utánozhatatlan marad, ahogy az édeskés mese és a keserű valóság közötti hangulatot kifejezte, ahogy eljátszotta az operettes stílust, miközben ironizálva kikacsintott, megteremtve az álom és a valóság közötti harmóniát. A mindenkori politikai hatalom támogatta a műfajt és kiváló képviselőjét, mert feledtetni tudott, a közönség pedig esténként tombolt.

Honthy Hanna a magyar színházi élet nagyasszonya, vagy ahogy egyik kritikusa nevezte: a színházi élet Első Hölgye volt. 1950-ben érdemes művész, 1953-ban kiváló művész lett, s ugyancsak 1953-ban kapta meg a Kossuth-díjat.

(Bognár Anna)