Harminc éve hunyt el Hont Ferenc
Dátum: 2009. március 9., hétfő, 11:25
Hont Ferenc Kossuth-díjas színházi rendező, színháztörténész, esztéta, a Szegedi Szabadtéri Játékok kezdeményezője harminc éve, 1979. március 11-én hunyt el Budapesten.

Hont Ferenc Szegeden született 1907. április 4-én. Középiskolásként kapcsolódott be a helyi avantgárd színházi életbe, s 16 évesen már rendezett. Színésznek készült, 18 évesen Forgács Rózsi kamaraszínházában lépett fel. A saját maga terjesztette legenda szerint az érettségi miatt elszökött Szegedről, s Párizsig meg sem állt, ahol a neves rendező, Firmin Gémier mellett dolgozott két éven keresztül.

Hazatérve a szegedi színház főrendezője lett, ezzel egy időben megalakította a Színházbarátok Körét, s az avantgárd színházi hagyományokat követve "kísérleti színpadokat" tervezett felállítani. Később kapcsolatba került a munkásmozgalommal és a haladó egyetemi fiatalokkal, ettől kezdve a népfront jellegű tanításban és kulturális munkában látta a színház feladatát. 1931-ben Ortutay Gyula, Radnóti Miklós, Erdei Ferenc és Buday György társaságában megalakította a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumát, amelynek egyik vezetője is lett.

1933-ban az ő kezdeményezésére hozták létre a Szegedi Szabadtéri Játékokat, elsőként rendezte meg a Dóm téren Az ember tragédiáját. A fogadtatás meglehetősen vegyes volt, a rossz nyelvek szerint Hont teljes apai örökségét elbukta rajta. 1935-ben elindította a Színpad című folyóiratot, s ebben az időben színházelméleti munkái (A színjáték, Színház és munkásosztály, A színészi képzelet fejlesztése) is megjelentek. 1936-ban részt vett a Magyar Színháztudományi és Színpadművészeti Társaság alapításában, majd létrehozta a Független Színpadot, amelynek vezetője is volt. 1943-ban behívták munkaszolgálatra, innen átszökött a szovjetekhez, ahol a legenda szerint a foglyok között sétáló Illés Béla felfedezte, s azonnal Moszkvába vitette, hogy ott szervezzen színházi életet a magyaroknak.

A háború után a Színház- és Filmművészeti Főiskola színjátékelmélet és -gyakorlat tanára lett. 1946-ban a Madách Színházat igazgatta, ezzel párhuzamosan a Magyar Állami Filmgyártó Vállalat művészeti igazgatója is volt. 1949-ben munkásságáért Kossuth-díjjal jutalmazták. Dolgozott a Népművelési Minisztériumban, s volt az Ifjúsági Színház igazgatója is. 1952-ben részese volt az Országos Színháztörténeti Múzeum létrehozásának, 1953 és 1957 között igazgatta is az intézményt. 1957-től a Színház- és Filmtudományi Intézet, majd 1959 és 1969 között a Színháztudományi Intézet igazgatója volt, innen vonult nyugdíjba 1969-ben.

Közéleti tevékenységének fontos állomása volt 1957 és 1972 között az International Theatre Institute (ITI) magyar tagozatának elnöki tisztsége. Részt vett a Magyar színháztörténet, a Színházi kislexikon és A színház világtörténete című kötetek szerkesztésében is. Saját színházelméleti munkái közül jelentős a rendezői elképzeléseit összegző A cselekvés művészete és a Kis színházesztétika is.


(MTI)
Hozzászólás
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
Hozzászólások
Még senki sem szólt hozzá ehhez a cikkhez!
Legyen Ön az első!
Keresés:  KERESÉS
Galéria
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Bemutatkozó
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Anekdoták
Henrik Ibsen, a nagy drámaíró egy alkalommal Rómában sétálgatott, amikor fölkeltette érdeklődését egy plakát, amelyet nagy tömeg bámult. Közelebb ment, de észrevette, hogy nincs nála az olvasószemüvege.
 
Miután Heltai Jenő nem kérhetett szabadalmat szellemes mondásaira, sűrűn érte az a „megtiszteltetés", hogy ötleteivel mások neve alatt találkozott.
Aforizmák
„ A bölcs udvariassága, hogy színleli a középszerűt."
Balázs Tibor
Az oldalt fejlesztette és üzemelteti az Ergo System
Művészeti Szakszervezetek Szövetsége
Művész-világ