Kecskeméten született 1791. november 11-én. Pesten jogot tanult, s műkedvelőként csatlakozott a pesti színtársulathoz. Íróként, fordítóként, rendezőként is működött, Komáromban és Székesfehérvárott Békési József művésznéven lépett fel. Beleszeretett a primadonnába, Déryné Széppataki Rózába, de a színésznő nem akart róla tudni - Katona nem is nősült meg soha. A kortársak dicsérték színészi képességeit, legkedvesebb szerepe Othello volt.

Szülei rábeszélésére szakított a színészettel, s ügyvédi oklevelet szerzett. 1826-ban Kecskemét főügyészévé nevezték ki. Ekkor felhagyott az irodalommal, íráskészségét már csak tömör jegyzőkönyvek, vadásznaplók készítésében kamatoztatta. A vidéki értelmiség mulatozásokkal teli életét élte, különcségéről anekdoták keringtek, hallgatag és igazságszerető ember volt. Jól beszélt latinul, németül, angolul, franciául és olaszul.

Kezdetben a kor divatos darabjait fordította, első saját drámája, A borzasztó torony egy német regény nyomán keletkezett. Írt történeti darabokat: István, a magyarok első királya; Aubigny Clementia; Ziska a táboriták vezére címeken. A Jeruzsálem pusztulása 1814-ben, Josephus Flavius műve alapján készült, miként egyetlen vígjátéka, A rózsa, vagyis: a tapasztalatlan légy a pókok között. Ennek tárgya egy Dérynével megtörtént eset, de a viszonylag sikerült darabot a színésznő tiltakozása miatt nem adták elő.

Fennmaradt 24 verse, s írt tanulmányt is Mi az oka, hogy Magyar Országban a játékszíni költőmesterség lábra nem tud kapni? címmel. Ebben az állandó színház hiányát, a színészélet bizonytalanságát, a közönség igényét a hazafias frázisokra, a kiadás nehézségeit, a cenzúrát s a tárgyilagos kritika hiányát sorolja fel okokként.

Fő műve, a Bánk bán első változata az Erdélyi Múzeum című folyóirat pályázatára készült 1815-ben. A pályadíjat nem ő nyerte, az eredményhirdetésnél nevét sem említették. A darabot Bárány Boldizsár észrevételei alapján átdolgozta, s mivel előadását nem engedélyezték, 1821-ben könyvben adta ki. A Bánk bán ősbemutatójára csak 1833-ban, a költő halála után került sor. A mű lassan vált ismertté, első pesti előadásán 1839-ben Vörösmarty is elmarasztalta. 1845-ben ismét a cenzúra szólt közbe, sikere csak 1848. március 15-i előadásán kezdődött. Az 1850-es években ismét gyanús lett, csak Gyulai Pál és Arany János tanulmányai nyomán vált a klasszikus magyar dráma etalonjává. A műből Erkel Ferenc 1861-ben írt operát, Egressy Béni librettójára.

A Bánk bán egyszerre volt korhű és aktuális, jellemeinek mélysége és gazdagsága Shakespeare-t idézi, a jambikus versforma elsőként itt szólalt meg magyarul. Katona megelőzte korát, drámája az érett romantika és realizmus határán mozog, noha a magyar romantika kezdetén íródott. Az 1810-es években társadalomkritikája nem hatott, csak a reformkor évtizedei során ért be.

(MTI)