1564. április 23-án született Stratford-on-Avonban. Apja kereskedő, kesztyűkészítő, a város tekintélyes polgáraként polgármester is volt néhány évig, anyja, Mary Arden nemesi család lánya. Nem tudjuk, a költő mit tanult, hogyan élt gyerekkorában, valamennyit biztos tudott latinul, akkor minden iskola e nyelvre épült. 18 évesen megnősült, a nála nyolc évvel idősebb Anne Hathaway-t vette el. A dolog sürgős lehetett, hisz néhány héten belül lányuk született. Még két gyermekük lett, de megint nem tudjuk, miből éltek. Az bizonyos, hogy Shakespeare-t 1586-ban vadorzásért elítélték, a büntetés elől elhagyta a várost, s csak majd harminc év múlva tért vissza. Talán hajós vagy kereskedő volt, esetleg Itáliában is járt, olaszul biztosan olvasott - sok mindent félreérve. Legtöbb vígjátéka olasz környezetben játszódik.

1589-ben bukkant fel Londonban, a színielőadások alatt a nézők hintóit és lovait őrizte. Következő státusa „contaminator" azaz dramaturg volt, a benyújtott drámákból előadható anyagot szerkesztett. Ezután statisztált, majd kisebb szerepeket játszott, végül írta őket. Az 1590-es évektől az 1610-es évek elejéig színész, rendező, színigazgató volt, de elsősorban drámaíró.

Szonettjei kéziratban terjedtek az irodalmat kedvelő szerelmesek közt - bár csak 1609-ben adták ki őket. Azt sem tudjuk, valójában hány drámát írt, a kánonban szereplő 37 darab közül jó pár vagy nem az ő alkotása, vagy csak végső formába öntötte mások műveit. Ilyen a VIII. Henrik, a Titus Andronicus, a Periklész. A Sir Thomas Moore-t négy szerző közösen írta, s gyanítható, hogy mely részletek származnak Shakespeare-től. A Két veronai nemes, vagy a Cymbeline sem éri el a nagy drámák színvonalát, de a nevével fémjelzett művek közül legalább 25 hiteles, s megjelenésük óta a műfaj csúcsait jelentik. A gyengébbek lehetnek kollektív munkák, de a nagy művek mindenképpen az övéi.

Műveinek sorrendjét, keletkezésük időpontját csak hozzávetőlegesen lehet meghatározni. Első korszakában olaszos komédiákat (Tévedések vígjátéka, A makrancos hölgy, Lóvátett lovagok, A két veronai nemes) és történelmi darabokat (VI. Henrik I-III. rész, III. Richárd) írt. A második a Rómeó és Júliával kezdődik, ide tartozik a Sok hűhó semmiért, a Szentivánéji álom, a Windsori víg nők, az Ahogy tetszik, a Minden jó, ha a vége jó, A velencei kalmár; a királydrámák közül a II. Richárd, a János király, a IV. Henrik I-II. része és az V. Henrik - a százéves háborút s a piros rózsa-fehér rózsa polgárháborúját érezhetően udvari elvárásra idézte fel.

1599-1601 közt ismét nem tudni róla, fő pártfogóját, Essex grófot politikai perben kivégezték, Francis Bacon filozófus börtönbe került - lehet, hogy Shakespeare is így járt. Ám 1601-ben már ő a Globe igazgatója és résztulajdonosa. Ekkor írta az Antonius és Cleopatrát, a Julius Caesart, a Coriolanust, s nagy tragédiáit: a Hamletet, a Lear Királyt, az Othellót és a Macbethet, s a fanyar humorú Vízkeresztet, ezek tették az évezred első drámaírójává. 1603-ban, I. Erzsébet halála után a Tudorok polgárbarát korát a Stuart-feudalizmus követte. Anglia és Shakespeare is komorabb lett, ekkor írta a végletesen keserű Athéni Timont, a Szeget szeggel történetét korrupcióról és hatalomról, a Troilus és Cressidát a homéroszi kor elzüllött hőseiről. Utolsó művei: a Téli rege, a Cymbeline s A vihar, megbékélést hirdetnek. Az utóbbi hőse, Prospero már sem varázsolni, sem bosszút állni nem akar.

Bár témáit nem ő találta ki, az innen-onnan összegyűjtött alakok és történetek Shakespeare tolla alatt egységes és eredeti művé állnak össze. Ókori tárgyú darabjai Plutarkhoszra épülnek, vígjátékai olasz novellákból és nemzetközi vándor-anekdotákból állnak össze. Az angol reneszánsz dráma első szerzője Thomas Kyd volt, tőle is tanult sokat, de főleg Christopher Marlowe-tól. Shakespeare 1611-13 körül hazatért Stratfordba, ahol földet vásárolt, ekkor már felesége és fia nem élt, két lánya családot alapított, ő ötvenkettedik születésnapján halt meg.

Darabjait súgópéldányok és lejegyzett előadások alapján adták ki, 19 jelent meg kvartó (negyedrét) alakú kis kötetekben. Színésztársai, John Heminge és Henry Condell 1623-ban a fólió kiadásban 36 darabot adtak ki. Drámáit nem ő rendezte sajtó alá, s egyik szövege sem hiteles. Elbeszélő költeményei, a Vénusz és Adonisz, s a Lukrécia meggyalázása hitelesek, ezek a reneszánsz epika jelentős alkotásai.

Szerzőségéről sok vita folyik ma is, valamely arisztokratát vélve az igazi alkotónak. Szerb Antal szerint ennek „alapja az a konok sznobizmus, amely nem hajlandó feltételezni, hogy a világirodalom legnagyobb drámáit grófnál alacsonyabb rangú ember is szerezhette. Pedig Homérosz sem volt gróf, s még Goethe sem vitte annyira. „Shakespeare legismertebb alakjai őstípusok: a habozó Hamlet, az élvhajhász Falstaff, a féltékeny Othello, a hatalomvágyó Macbeth, a naiv Lear, a képmutató III. Richárd, a vitéz V. Henrik, a bölcs Prospero. Világa a végtelenre nyílik, szabályokat nem ismer, hatása egyetemes a mai európai kultúrára. Darabjait „nézni és olvasni kell, mert nélkülük sokkal szegényebb lenne a világunk" - írja Hegedűs Géza.

(MTI-Panoráma)